A kultúra nemcsak emberi dolog. Sok állatfajnál adják át a társadalmi viselkedés szabályait egyik populációról a másikra. És valamennyi között a főemlősök és a cetfélék rendelkeznek a legkülönbözőbb és legösszetettebb kulturális karakterekkel. Ez utóbbiak esetében elsősorban hihetetlen dalaikról, énekeikről van szó, amelyet megalkotnak, gazdagítanak, és adaptálnak a hozzájuk közel állókhoz. Képesek arra is, hogy nagy távolságban élő populációkat másoljanak, amikor migrációs útvonalaikon találkoznak velük. Ez derül ki abból a tanulmányból, amely a Scientific Reportsban jelent meg és amely a Kelet-Ausztrália és Új-Kaledónia közelében élő cetfélék énekének hat évig tartó követéséből született. A queenslandi egyetem kutatói szerint a kultúra átadásának ilyen magas szintjét még egyetlen nem emberi fajta esetében sem figyelték meg.

Megismertek egy olyan kommunikációs hálózatot, amely a Csendes-óceán déli részéből származik. A nyugat-ausztráliai bálnák különböző énekeket közvetítenek a kelet-ausztráliai populáció felé, aztán Új-Kaledónia, Tonga, Samoa, végül a Cook-szigetek és Francia Polinézia a cél. Azt még nem sikerült kideríteni, hogy mi a technikája a dalok átadásának, de azt igen, hogy csak a hímek énekelnek. Egy ének struktúrája meglehetősen bonyolult és egymásra épülő. Vannak egyes hangok, amelyek zenei frázist alkotnak,  és végül témává egyesülnek. A témákat ismétlés nélkül éneklik, végül összeállnak egy valódi dallá.

Egy-egy dal azonban az idő folyamán és a távolságok következtében fejlődik, átalakul, más lesz a „hangszerelése”, jöhetnek újabb témák, és változhat az időtartama is. De az is előfordul, hogy egyes populációknál egy-egy új dal „forradalmat” csinál és eltünteti a korábbiakat.

Egy dal átadása Kelet-Ausztráliából Új-Kaledóniáig általában egy évig tart. A tudósok 6 különböző éneket azonosítottak be 2009 és 2015 között, négy teljesen radikális változást hozott, kettő csak átalakította a meglévő dalokat. A felvételekből kiderült, hogy az Új-Kaledóniai bálnák nagyon alaposan megtanultak minden dalt, függetlenül annak összetettségétől. A kutatók szerint az ilyen precizitással való tanulás csak akkor lehetséges, ha a két populáció hosszabb ideig akusztikai kontaktusban van egymással. Feltételezik, hogy ez a közös migrációs és táplálkozási útvonalakon történhet.