A francia színésznő-legendák hosszú életűek. Arletty, a Szerelmek városa, a Külvárosi szálloda filmklasszikusok főszereplője 1992-ben halt meg 94 éves korában. Danielle Darrieux, akit a világ melankolikus szépasszonyként ismert meg a Madame de…-ből és főleg a Vörös és feketéből, hogy idős korában huncut öregasszonyokat alakítson, mint például a 8 nőben, 2017-ben, 100. születésnapja után fél évvel távozott. Az új hullám legnagyobb művésze, Jeanne Moreau is megért 89 évet, de a szex-szimbólum Brigitte Bardot is közelít a 90-hez. Most a Test ördöge hősnője, Maupassant Gömböcének és a Kaméliás hölgynek megtestesítője, Micheline Presle élte meg az egy évszázadot.
A színésznő a mai napig úgy érzi, hogy megmaradt benne a mindenre kíváncsi tízéves kislány, aki mindent megkapott szüleitől, hogy csillapítsa kultúrszomját. Mintha a komédiázásra született volna, állandóan szerepelni akart, közben apjával rendszeresen jártak moziba és zenés szórakozóhelyekre. Így láthatta például Josephine Baker egyik első párizsi fellépését. Amikor a család nyaranta Normandiába költözött, Micheline számára a kabinok voltak a színpadok, a fürdőlepedők a függönyök, a jegyeket pedig kagylók helyettesítették. Amikor szülei elváltak, Verne és Kipling könyvei, a mitológiai történetek jelentették neki a mentsvárat. Egy katolikus kollégiumba küldték, ahol nehezen alkalmazkodott a vasfegyelemhez, de amikor az apácák azzal fenyegették, hogy ha így folytatja, a végén még színésznő lesz belőle, azt felelte: „Remélem is.”
Apja egyáltalán nem lelkesedett életcéljáért, de 1938-ban a szerencse kopogtatott az ajtaján. Christian Stengel filmet készült forgatni a neves sanzonénekes Charles Trenet-vel, és keresztapja, aki meg volt győződve Micheline tehetségéről, beprotezsálta. Az alig 16 éves lány a mennyekben járt, karrierje elindult. Hamarosan már a legnagyobb francia rendezők egyike, Abel Gance hívta az Elveszett paradicsomba a német megszállás idején, ezzel a szereppel már a sztárok sorába lépett. Neki a filmezés jelentette az ellenállást. A háború végén kapja meg a Gömböc drámai főszerepét, majd 1947-ben következik Presle nagy pillanata: Raymond Radiguet botrányos könyvének, a Test ördögének filmváltozata, amelyben az első világháború idején egy ápolónő elcsábít egy kamaszfiút, akit Gérard Philipe személyesített meg. A történet különlegessége, hogy egyidősek voltak, ennek ellenére mindketten hitelesen alakították a koruknál érettebb, illetve fiatalabb figurát. Az „erkölcstelen” film – az asszony, akinek a férje a fronton harcol, terhes lesz ifjú szeretőjétől, de végül belehal a szülésbe – akkoriban nagy port vert fel, de olyan nagy művészek siettek az alkotók segítségére, mint Jean Cocteau.
Micheline Presle karrierjét is csaknem megtörte a szerelem, mert belezúgott pályatársnője, Michéle Morgan párjába, Bill Marshallba, 1949-ben össze is házasodtak és az Egyesült Államokba költöztek. Amikor néhány év múlva hazatért, újra meg kellett küzdenie a rendezők és nem utolsósorban a közönség kegyeiért, amelyet végül az 1960-as évek közepén egy tv-sorozatnak köszönhetően hódított vissza. Idős koráig filmezett, a legjobb szerepeket Gérard Jugnot-tól és lányától, Tonie Marshalltól kapta, aki az idén márciusban hunyt el. 2007-ben jelent meg Disgressions című életrajzi interjúkötete, és ezekben az években lett az eutanázia legalizálásának szószólója.
A színésznő 100 évesen nem nosztalgiázik, örül, hogy megérte ezt a kort, a szerencsének tulajdonítja. Ma is jár moziba, de sokkal kevesebbet, mint régen. De nem éveinek száma miatt, hanem azért, mert túlságosan ismeri a mozi működését és nemigen tudnak számára újat mondani. Már pedig ő a felfedezést szereti…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
