A 60-as évek végén négy évig a méltán híres római Lycée Chateaubriand francia nemzetközi iskola diákja voltam. Ez az iskola nemcsak magas oktatási színvonaláról nevezetes, hanem arról is, hogy száműzött falai közül mindenféle faji, etnikai, vallási diszkriminációt. Akik oda jártak, életre szóló leckét kaptak a toleranciából, a másik ember iránti tiszteletből. A Facebookon több oldalt is működtetnek az hajdani „Chateau”s diákok, én egykori évfolyamtársaimat kérdeztem meg a párizsi tragédiáról és arról, hogy van-e jövője a világban a népek, a kultúrák békés együttélésének. Íme néhány válasz és reakció.
Charles, Finnországban élő francia fotós: A párizsi terrorcselekmények emberiség elleni bűntettek, teljesen mindegy, hogy milyen zászló alatt hajtották végre azt. A barátság, az együttélés azonban létezhet, minél műveltebbek az egyes emberek.
Nicole, tanárnő: Emlékszem, volt egy 3-os osztályom (magyar rendszer szerint 1. gimnázium), 28 német tagozatos 17 nemzetből tevődött össze. Szerettük, segítettük, tiszteltük egymást. Megtiszteltetés volt számomra, hogy egy ilyen szép, sokféle, a létnek örülő fiataloknak az osztályfőnöke lehettem. Minden körülmények között legyetek önmagatok, azok, akik vagytok.
Alberto, olasz üzletember: Mindannyian reménykedünk egy tolerancián alapuló és diszkrimináció nélküli világban. Az a baj, hogy ez a világ nem létezhetnek olyan emberekkel, akik a gyűlöletet és az intoleranciát hirdetik. Velük egyetlen dolgot tehetünk: egyszerűen nem veszünk róluk tudomást. Az Iszlám Államnak és az al-Kaidának azonban az a közös célja, hogy megsemmisítse a demokratikus államokat ártatlanok lemészárlásával. Nem véletlen, hogy éppen olyan helyeket támadtak meg Párizsban, ahová szórakozni, kikapcsolódni járnak az emberek. Meg kell semmisíteni őket, mielőtt elérik céljukat!
Elena, svájci jogász: Hatalmas energiára van ehhez szükségünk, de a másnak megadott tisztelet a saját identitásunk velejárója, és ezt kötelességünk magunk körül terjeszteni, különösen azoknak a körében, akik kétségbe vonják, hogy képesek vagyunk tisztelni a tőlünk különbözőket.
Alessandro, Svédországban élő olasz kutyatenyésztő: A békés együttélés mindannyiunktól függ, attól, hogy képesek vagyunk-e hasonlóságainkat fontosabbaknak látni, mint a különbségeket. Nálunk Svédországban a gyűlöletet elsősorban a másságtól való félelem táplálja.
Olivier, képzőművész Rómából: Szavak, szavak, szolidaritás, megrendülünk, francia testvéreink…a szavak könnyen jönnek, de senki sem cselekszik. Annyit bíráltátok Izraelt, mert évek óta megvédi magát a fennmaradása érdekében. Itt az idő, hogy Izraeltől tanuljunk, miként lehet túlélni a terrorizmust!
Michel, genfi közgazdász-professzor: Bátyám valóságos sokkot kapott, amikor megtudta, hogy Párizsban vagyok. Kitettem ugyanis a Facebook-ra, mint oly sokan, hogy biztonságban vagyok. Igyekeztem azért őt megnyugtatni azzal, hogy egy nagy város egy szörnyű merénylet másnapján a legbiztonságosabb. Másnap reggel ugyan volt egy robbanás a közelünkben, de kiderült, hogy csak egy bankot akartak kifosztani….
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
