Írolvasgondol

07.07.

Vidéki ország (© Hobo) vidéki miniszterelnöke „levidékizte” a legharcosabb ellenzéki képviselőt a parlament folyosóján. Erről egy régi seregi élményem jut eszembe, még 1975-76-ból. Hadtápra vezényeltek bennünket, és egy közel másfél mázsás ótvaros bunkó volt a konyhafőnök. Ha valamit kifogásoltunk - pl. minek pucoljuk késsel a krumplit, amikor ott a hámozógép, csak éppen nem hajlandók bekapcsolni - csak annyit mondott: "B..meg, ne legyé má vidéki..." A nevét nem említem, mert még „politikai inkorrektséggel” vádolnának….De felrémlik szegény Édesanyám mondása is, aki időnként így vélekedett egyes emberekről: „Akkora paraszt, hogy az sértés a parasztokra nézve.”

Olvasom, hogy itt is, ott is felmondanak a tanárok. Hiba. Éppen ezt akarják, hogy a saját embereikkel töltsék meg az iskolákat, akik véghez viszik a teljes népbutító programot. Az egész tanár társadalomnak kellene felállnia, meg mindazoknak, akiket Bugriland urai naponta meglopnak, megaláznak. Vagy arra várunk, hogy illető és társai végelgyengülésben múljanak ki?

07.09.

Ritán megyek le a boltba vasárnap, de ezen a napon érdemes volt. Egy álomnál is szebb éjfekete bőrű, mesébe illő arcú lánnyal találkoztam. A vásárlás során többször összefutottunk, és bár nem szóltunk egymáshoz, tekintetünk találkozott és ő elmosolyodott, sejtette, mit mondanék, ha nem lennék olyan zavarban ettől a káprázattól. És eszembe jutott az is, hogy a sötét agyú rasszisták nem is tudják, hogy lélekben mit veszítenek…

07.14.

Vacsoraidő. Csöngetnek. Ki az? – szólok ki. Szomszédok – hangzik a válasz, de a hang ismeretlen. Soha nem látott férfi és nő áll ott, köszönés, bemutatkozás egy szál se. Maguk etetik a madarakat? – kérdezi a férfi, és rögtön előadja panaszát, hogy tele van szotyolahéjjal a földszinti lakásuk párkánya, még fotót is mutat. Amúgy földszinti lakás nincs a panelban, csak első emeleti. Tény, hogy jó ideje járnak hozzánk cinkék, néhány hónapja pedig már a  varázslatos és hihetetlen étvágyú tengelicék is. Korábban az erkélyünk felső peremére, belülre tettük fel a madáretetőt, de akkor rendszeresen odajártak a többek által minden figyelmeztetés ellenére etetett galambok és teleszarták az erkélyt. Amikor szóvá tettem az egyik notórius galambetetőnek a dolgot, azt felelte, hogy „ők is isten madárkái”. Ekkor feltettünk egy galambhálót és az etetőt az erkélyről lelógattuk, akkor viszont több kismadár belegabalyodott és volt, amelyeknek már nem tudtuk megmenteni az életét. Ekkor kitaláltuk, hogy az erkély szélén hagyunk egy kis rést a hálóból, és ott, az alsó párkányra felfüggesztett etetőből lakmározhatnak. Csodálatos érzés reggelente az ő önfeledt éneküket hallgatni, miközben az erkélyen kávézunk. Most új megoldás után kell néznünk, mert ezekről a kis színes barátokról nem akarunk lemondani, pláne nem egy ilyen „névtelen szomszéd” miatt, akinek persze a maga szempontjából igaza van. Azért megnéztem volna a fejét, ha én is azt válaszolom neki, mint a notórius galambetető hölgy…

Ária-est az OTK-ban. Csodás hangok, életünk részévé vált, megunhatatlan dallamok Papageno belépőjétől a Nessun dormáig. A műsorvezető, maga is kiváló bariton, egyben magára osztja a showman szerepét is, egy idő után már kezd fárasztó lenni, többet beszél és poénkodik, mint amennyi zene szól. A szünet után szerencsére kicsit visszafogja magát, akkor viszont politikai nyilatkozatokat tesz, a közállapotokat ecseteli a kultúrától az egészségügyig, és többször is megemlíti: milyen jó, hogy ez a szerencsétlen megosztott magyar nép leginkább egy ilyen esten együtt élvezi a zenét függetlenül politikai, vallási és nemi hovatartozásától. Hát éppen ez az: miért kell még egy ilyen gyönyörű zenei élményt is elrontani azzal, hogy eszünkbe juttatták, milyen országban élünk?

07.15.

Legközelebbi szupermarketünkben is bevezették az önkiszolgáló kasszákat. Maradt összesen két „emberi” kassza, miközben az egész boltot átalakították, hogy lehetőleg semmit ne találjuk meg elsőre. A mai napon elég sok minden vásároltam, gondoltam, nem állok sorba, irány az automata. Csakhogy a gép folyamatosan pofázik, és 10 másodpercenként sürget, ha nem teszem fel elég gyorsan a fizetendő árut, ha nem kapom ki azonnal a visszajárót és ha nem pakolok el az ő sebességéhez mérten. Attól tartok, a jövőben inkább rászánom azt az 5-10 percet, amíg az emberi kasszához érek….

07.19.

A nemzetinek mondott klubcsapat kapott egy sima hármast idehaza a viking amatőröktől. Az egyik államilag (le)fizetett médium szerint most kell mindenkinek a csapat mögé állni. De szorosan ám, hogy szoruljon. Szerintem meg az ultráknak kellene felébredniük, hogy kő kövön be maradjon a rendszerből….A B-közép mindenesetre megadta a hangot: „Ruszkik, haza!”. Egy beépített ügynököt már kirúgtak, igaz, hogy egy másik beépített tette. De hát minden kezdet nehéz…Szegény Gyuszi bácsit sajnálom csak: úgy került bele ebbe az egészbe, mint  annak idején Só Mihály a Magyar Élet Pártjának kampányába…

07.20.

Az embernek a gyomra kifordul, ha meglátja a köztársaságtalan elnökasszonyt ostoba mosolyával afrikai gyerekek között szelfizni. Mindig gyűlöltem, ha egy politikus gyerekekkel próbálja magát népszerűsíteni. Az elnökasszony pedig jól tudhatná, elvégre anya, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni az őszinte szeretetet és az alakoskodást. A végén még visszasírjuk a tartalék olimpiai bajnokot és a környezetért aggódót, ők legalább tudtak viselkedni. Sőt tán még az Elnöki Tanács néha elnökét is, aki legalább egy őszinte, becsületes alkesz volt.

07.21.

Legkedvesebb gyógyszerészem már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy óriási gyógyszerhiány van és ez csak rosszabb lesz. Pedig nem mondható egy vészjósló Cassandrának, sőt, vannak, akik direkt az ő kedvéért járnak abba a patikába. Most a kollégája elénk tárta a helyzet újabb bizonyítékait: nemcsak a már korábban felírt vérnyomás-gyógyszeremből nem szállítanak, hanem sokkal fontosabb orvosságokból is egyre jobban akadozik az ellátás – például inzulinból, amelyre elég nehéz „helyettesítőt” találni. Így is meg lehet oldani a költségvetés szociális keretének szűkítését…

07.22.

Hajdan kiváló alternatív magyar zenekar immár hazaffyas kötelességnek tekinti, hogy fellépjen a posványosi dzsemborin. Közkívánatra biztosan eljátsszák a Most múlik..kezdetű, a Bee Geestől lopott világslágerüket, és hogy a próféta szól belőlük…

Az európai országok liberális alkotmányainak a középpontjában az „én” áll, míg a magyar alkotmány középpontjában a „mi” áll - mondta ő. Ebben két hiba van: 1. a magyar alkotmány középpontjában ő áll. 2. magyar alkotmány, mint olyan, nem létezik.

A másik: az amerikai-kínai vetélkedés a nagyfiúk dolga, ebben nekünk nem osztottak lapot – mondta szintén ő. Erről egy kamaszkori sztori jut eszembe: volt egy srác, akinek az volt a szavajárása, hogy „én még ilyent nem b….tam”. Mire mi többiek: „Másmilyent sem…”

Még mindig ő. Hogyaszongya, hogy a sorsa, hogy elmagyarázza az embereknek, mit kell tenni. Nekem meg az a sorsom, hogy magasról leszarjam, amit ő és a hozzá hasonlók mondanak, azok, akik helyettem akarnak gondolkodni.

A helyszín közelében az idén is széttépett valakit egy medve. Az a hülye állat megint mellétrafált.

07.23..

Ötösével veszik a csirkemelleket – mondja szüntelenül dohányzó szomszédasszonyunk. Tényleg, nyolc nap múlva vége az árstopnak. Kíváncsian várom népünk reakcióját – ha lesz neki egyáltalán…

07.26.

Őrölt pirospaprikát keresek a boltban. 1900 forintért kínálnak 250 grammos kiszerelésben spanyol, szerb, perui koprodukciót. Véletlenül sincs egyetlen zacskó kalocsai sem. Ami pedig hungaricum. Biztos, hogy Magyarországon vagyok?