A szaporodás az élővilág alapvető tevékenysége, de még ezt sem lehet éjjel-nappal csinálni veszélytelenül. Egyes élőlények túlzott szexualitása akár kihalásukat is eredményezheti.

Ilyen az ausztráliai erszényesnyest. Szinte minden ébren töltött percét a párosodás beteljesítése tölti ki, mi több – és éppen ez a kockázatos – még az alvásról is lemond. Erről szól a queenslandi egyetem tanulmánya, amely a Royal Society Open Science című folyóiratban jelent meg.

A kutatás vezetője, Christopher Clemente arra hívta fel a figyelmet, hogy a hím erszényesnyest képes óriási távolságokat befutni nőstények után kutatva, hogy a lehető legtöbbször párosodjon. A tudósoknak sikerült a fajta hímjeit és nőstényeit egy-egy adatgyűjtő „hátizsákkal” felszerelni élőhelyükön, az Ausztrália északi partjainál fekvő Groote Eylandt szigetén és 42 napon át követték őket.  Egyes hímek akár 10 kilométert is futottak egyetlen éjszaka a nőstények után, ami emberi léptékkel mérve 40 kilométernek felel meg. Mindössze a nap 8%-át szánják pihenésre, míg a nőstények legalább 24%-át. A hímeket emellett az élősködők is könnyebben megtámadják, mert a tisztálkodásra is sajnálják az időt, és kevésbé óvatosak, amikor élelmet keresnek, még a ragadozók is elkerülik a figyelmüket. Csak a szexen jár az eszük, ezzel magyarázható, hogy évről évre kevesebb hímet találni az erszényesnyest-populációban.

„Az álmatlanság és a vele járó tünetek tartós állapota miatt képtelenek regenerálódni a szaporodási időszak után is. Ezért válnak könnyű prédává, ezért gázolják el őket, vagy egyszerűen a kimerültségtől pusztulnak el” – magyarázza Joshia Gachk, a tanulmány egyik szerzője, aki szerint az erszényesnyestek e túlélést kockáztató tulajdonsága kiváló modell lehet a kialvatlanságnak a testi funkcióra gyakorolt hatásaihoz.