A nagylelkűség és az önzetlenség nem a hitnek és a vallásnak köszönhetően alakul ki a gyerekekben. Ezt állítja a Current Biology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány, amely hat ország (Kanada, Kína, Jordánia, Egyesült Államok, Törökország és Dél-Afrika) 1170, öt és 12 éves gyerek körében folytatott kísérletről számol be. A kutatás célja Jean Decety, a chicagói egyetem pszichológia professzora szerint annak a felmérése, vajon a vallás alakítja-e ki az úgy nevezett pro szociális magatartást, azaz az ellentételezés nélküli jó cselekvést.
A vallásos meggyőződésű amerikai John Templeton alapítványa, amely finanszírozta a kutatást, valószínűleg nem ezt az eredményt várta, amely megkérdőjelezi a valláson alapuló erkölcsiség koncepcióját. „Az adatok vitatják azt a tényt, hogy a vallás életbevágó az erkölcs fejlődése szempontjából” - állítják a kutatók - és egyetértenek azzal a gondolattal, hogy az erkölcsi vonatkozásban bekövetkezett szekularizáció nem csökkenti az emberi jóság színvonalát, sőt emeli azt”.
A gyerekeket három csoportba osztották, a kutatott országokban domináns keresztény, illetve muzulmán vallásúakra, és a nem hívőkre. Azt kérték a szülőktől, hogy értékeljék gyermekeik empátiával és az igazságtalansággal szembeni érzékenységét: a keresztény és muzulmán szülők magasabbra tették, mint az ateisták.
A kutatók ezt követően ezt az „érzékenységet” gyakorlati példákon tesztelték, bemutattak a gyerekeknek videókat kis, naponta előforduló „erőszakról” kortársaikról, akik ugrándoznak és lökdösődnek – akár szándékosan, akár akaratlanul – és megkérték őket, hogy értékeljék a rosszaság és a rá kiszabandó „büntetés” mértékét. Nos, a vallásos gyerekek hajthatatlanabbnak bizonyultak a nem hívőknél, súlyosabb büntetéseket szabtak ki, és a muzulmánok eredményei voltak a legszigorúbbak.
A kutatás egy másik elemzett aspektusa volt a nagylelkűség. A teszt nagyon egyszerű volt: minden gyereknek ki kellet választania egy 30 darabos gyűjtő kártyacsomagból tíz darabot, közölve, hogy nem lesz idő mindenkinek adni, és megkérdezték, hogy hajlandók-e néhány képről lemondani azok javára, akik nem voltak elég szerencsések. Az első érdekes adat megjelent egy előző kísérletben, nevezetesen, hogy az odaadott képek száma az ajándékozó korával együtt növekedett. A másik eredmény az volt, hogy az ateista gyerekek a leginkább nagyvonalúak. Az is kitűnt, hogy a leghívőbbek kevésbé látszottak hajlandónak megválni képeiktől, függetlenül attól, hogy melyik országból származtak.
Jean Decey, a francia származású amerikai hangsúlyozza, hogy különösen az Egyesült Államokban, annak, aki nem hívőnek vallja magát, lehetetlen hatalmi, elsősorban választott pozícióba jutni, „mivel azonnal megszületik a gyanú, hogy erkölcstelen, vagy erkölcs nélküli”.
De ennek a kutatásnak az eredménye éppen az ellenkezőjét mutatja. A lehetséges magyarázat: a vallás, mintha valamiféle morális engedélyt adna arra, hogy diktátumai akaratlanul is felhatalmazzák a „híveket” a nagyobb egoizmusra, a mindennapi életben, amelyben nagylelkűség és a jóság kis gesztusait nem ismerik el, hacsak nem az a személy, aki részesül bennük.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
