Nyolcvankilenc évet élt, és klasszikus szerepekben is remekelt, több nemzedék mozirajongói számára ő volt Porthos. A piperkőc, lobbanékony természetű, csupaszív testőr alakítójaként írta be magát Frank Finlay a filmtörténetbe.
Az angol színész Sir Laurence Olivier Nemzeti Színházában vált ismertté, leghíresebb szerepe Jago volt az Othellóban. A dráma filmváltozatáért 1965-ben Oscar-díjra is jelölték. A nagy népszerűséget azonban 1973-74-ben minden idők legjobb Három testőr-feldolgozása hozta meg neki. A Richard Lester-rendezte kétrészes filmben olyan nagyszerű színészek alakították a négy muskétást, mint az 1999-ben elhunyt Oliver Reed (Athos), Richard Chamberlain (Aramis) és Michael York (D’Artagnan), és ne feledkezzünk el a legtökéletesebb Milady-ről, Faye Dunaway-ről, aki valaha ármányt szőtt a filmvásznon. Lester egyszerre tudta visszaadni Dumas történelmi kalandregényének hangulatát és izgalmát, miközben bele tudta csempészni azt a pimasz humort, amelyek korábbi filmjeit, köztük a Beatles-szel forgatott két mozit, az Egy nehéz nap éjszakáját és a Help!-et jellemezték.
Finlay-t és a többieket Lester 1989-ben még egyszer össze tudta hozni egy folytatásra, a Testőrök visszatérnek című filmben: a megőszült, kissé elnehezedett négy kardforgató hős még egyszer megvillant, de inkább csak nosztalgia lett belőle. Azóta sokan és sokszor megcsinálták a regényt, nem is rossz szereposztásokkal, de a viszonyítási pont még jó ideig a Reed-Finlay-Chamberlain-York csapat marad. És immár ketten odaátról kiáltják: "Egy mindenkiért, mindenki egyért".
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
