Nem mondható, hogy Magyarországon valaha is szerencsés lett volna a progresszív rock csillagzata. A műfaj rajongói, akik azért nincsenek kevesen, kapásból fel tudnak sorolni tucatnyi olyan kiváló bandát, amelynek legnagyobb hibája az volt, hogy nem egy kicsit nyugatabbra született. Legtöbben a lemezig sem jutottak el, vagy csak alig vállalható kompromisszumok árán, vagy akkor, amikor már túl voltak a csúcson. Ilyen szempontból az East bizonyos fokig a sors kegyeltjének számít, mert bár a Szegedről induló, kezdetben jazz-rockot játszó együttes pályafutása sem volt töretlen, nekik azért legalább megadatott, hogy maradandó nyomot hagyjanak.
A Móczán Péter vezette zenekar közel húsz éve hiányzott már a színpadról és a zenei életből, amikor 2012-től újra felbukkant néhány koncert erejéig. Ezek egyike volt a múlt év nyarán az óbudai Zichy kastély udvarán tartott életmű-koncertjük, amelyen volt szerencsém jelen lenni, és amely bebizonyította, hogy zenéjük a modern hangzási követelmények mellett is időtálló érték. Az egyszer használatos zenék korában is kiállták a próbát összefüggő szvitjeik, a komoly hangszeres tudást és hangszerelést igénylő darabok, a tartalmas szövegekkel együtt. E koncertet megelőzően, 2014. április 25-én tartották meg a Művészetek Palotájában pályafutásuk legnagyobb szabású koncertjét, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával közösen, ennek dupla CD, valamint DVD felvétele került forgalomba éppen Karácsony előtt, East Symphonic címen.
Az East és a szimfonikusok találkozása is rendhagyó a maga nemében: ezt a fajta kísérletet rendszerint folyamatosan aktív együttesek vállalják pályájuk egy összegző szakaszában. Az East esetében viszont egyfajta feltámadást jelentett, egy kései elégtételt egy olyan zenének, amely, mint egyik kritikusuk írta, „régóta szimfonikusokért” kiáltott. Súlyos, méltóságteljes, máshol feszülten vibráló hangzást kapunk e közös zenélésből, és ha nem is fogalmazódnak újra a két CD-n hallható három szvit olyan jól ismert darabjai, mint az Ablakok, a Ha zászlót bont a félelem, a Szállj most fel, vagy a finálé, az Elrejtettél a szívedben, mégis sokat gazdagodnak a nagyzenekar által. Az East tagjai pedig úgy játszanak, mintha csak egy hosszabb kávészünetet tartottak volna, talán csak a két énekes, Zareczky Miklós és Takáts Tamás hangja kapott némi patinát, bár ez sem vált feltétlenül hátrányukra.
A DVD-n az MTVA által készített 75 perces összeállítást láthatjuk, „csak 12 éven felülieknek” (lehet, hogy a szövegek alkalmasak a gyermeki lélek felzaklatására?....). Ez némiképp csalódás a két CD után, mert megtöri annak összefüggő teljességét, és nemigen tudok logikát felfedezni abban, hogy mi került bele a koncertanyagból és mi nem.
Az East Symphonic összességében fontos értékmentés, egy műfaj emlékezetének jelentős darabja. Kár, hogy nincsen hírünk arról, hogy az együttes munkássága folytatódik…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
