Írolvasgondol

06.02.

A népért síró kabinet a magyar családok védelmében új inflációellenes intézkedésekről döntött, elrendelte a hetenként váltakozó akciókat minden élelmiszerüzletláncnál. Közben a népért síró kabinet arról is döntött, hogy július 1-től a lakossági megtakarításokra a kamatadó mellett rátesznek még egy majdnem ugyanakkor szociális hozzájárulási adót. Az elsőt kötelező kiplakatírozni kívül-belül a boltokban. A másodikat az éjjeli közlönyben tették közzé.

Hosszú évek óta először léptem be egy katonai objektumba, igaz, csak annak kultúrközpontjába egy barátom első világháborús fotókiállítására. Útbaigazítást kértem egy fiatal katonától, aki felajánlotta, hogy „menjünk együtt, ha nem baj.” Útközben jól elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy ő légvédelmit, apja a II.világháborúban harcolt és nagy szerencsével megúszta az orosz fogságot. A közel kétméteres fiatalember – miután bevallottam neki, hogy én is voltam valamikor katona – kifejtette, hogy ma kevés fiatal jelentkezik katonának, pedig nem ártana, ha újra lenne sorkatonai szolgálat, igaz, a maiak közül sokan alkalmatlanok lennének fizikailag és pszichológiailag egyaránt. Felvetettem, hogy épp elég a társadalmi feszültség nálunk, még csak a kötelező katonai szolgálat hiányozna. A fiú megemlítette, hogy Ausztriában például van (ez így igaz) és mégsem okoz feszültséget. Persze, hogy nem, feleltem, mert Ausztria egy normális, békés, kiegyensúlyozott, jóléti állam. Ha nálunk lenne belső béke, nálunk sem lenne ebből gond. Hát igen, ismerte el a fiatal, hivatásos katona, ma már csak az számít, hogy ki hová tartozik, még a művészeknél is azt nézik, hogy ki hol lép fel….

„Az európai politikának nagy szüksége van olyanokra, akik akarnak valamit” – mondta a vezérlő. Egyetértek. Olyanokra, akik akarnak valamit, amire Európának szüksége van.

06.04.

Elbúcsúzott az egyik legnagyobb Király, aki még a mai célfociba is bele tudta vinni a szellemességet ,a szépséget, miközben élt-halt a játékért. Nagyképűnek, nárcisztikusnak tartották, rá is játszott erre jócskán, közben végtelen alázat volt benne a játék iránt, és hatalmas szíve. Több mint tíz évvel ezelőtt elsőként kapta meg a Puskás-díjat és a vezérlő adta át neki. Sosem felejtem el azt képet, ahogyan Bajnokunk legnézett rá. Ha valamikor, akkor érvényes volt elhíresült mondása: „Én Zlatan vagyok, Te ki a…?”.

06.07.

A népért síró kabinet (a továbbiakban nsk) újabb adókkal terheli a gyógyszergyártókat és forgalmazókat is. Akik természetesen rá fogják terheli ezt a fogyasztókra. Így lehet majd kevesebb nyugdíjat kifizetni, mert egyre több embernek nem lesz pénze a gyógyszereket kiváltani. Vagy pedig visszatérünk kollektíve a népi gyógymódokhoz, ott úgy is kevesebb a mellékhatás. És gyógyfüveket szedni még szabad…

Nsk most már nem is titkolja, hogy a kamatok további terhelésével mit vár az istenadtától. Irány az állampapírok! – írja címlapján az ingyenes hm…

Mostanában egyre több a nagyseggű fiatal nő. Néhai Kollégámnak a telt hátsó volt a szépségideálja, J-Lo volt a minta, de úgy érzem, ezek a manapság elszaporodó zsíros, löttyedt fenekek már neki sem tetszenének. A minap láttunk egy 20 évvel ezelőtti filmet J-Loval, nem mondom, hogy nincs neki jócskán, de, mit tagadjuk, jól áll neki.

Petíciót indít az ellenzék az orbáni infláció ellen. Hány éves vagy, Királylány? A dinsztelt oppozíció még mindig nem vette észre, hogy őfelsége és kormánya nagy ívben köp a petíciókra, ugyanúgy, mint a tüntetésnek eladott néhány órás békés sétákra, csak az erőtől fél, és a tartóstól. Mint a kocsmai kötekedő, aki azután kezdi meghúzni magát, hogy már ötödször alaposan pofán vágták.

Szívesen viccel mostanában az atombombával a magyar média. A legújabb, aki a nukleáris fegyvert bevetette, az egyik külföldi áruházlánc, a hasadó anyag pedig az óriási árleszállítás. Jó lenne, ha a nagyra becsült kollégák tisztában lennének a szavak értelmével és súlyával…vagy vénségemre, közel 50 évi szakma után túl sokat kérek?

06.11.

És ha már média: a liberális oldal, köz- és magánszereplők egyaránt, még mindig nem jöttek rá arra sem, hogy ha a kormányszféra valamelyik ügyeletes bunkója megszólal, és ordenáréskodik, teljesen felesleges vele szópárbajba belemenni. Egyrészt ezt akarják, hogy valakiknek higgyék magukat, másrészt pedig úgysem fognak hamut szórni a fejükre, hiszen ők nem térhetnek el a kiadott narratívától. És mégis, újra meg újra, a magyar irodalom hamis gyöngyszemétől, úgyis mint az ötös számú hóhértól egy kiérdemesült diszkósig, belemennek az ő utcájukba.

Nem minden idők legszebb BL-döntője volt a 2023-as, egy kép azonban emlékezetes marad. A lefújás után két focista zokog. Az egyik a győztes csapat norvég óriása, a másik a vesztesek argentin pengéje. Pedig csak egy hajszálon múlt, hogy ki veheti át a trófeát. Ezek a fontos, emberi pillanatok, amiért a sport még a 21.században is létezik.

Sosem voltam híve a szépségversenyeknek, hajlott koromra sem változik meg a véleményem. A minap alig 30 másodpercet sikerült elkapnom belőle, amikor a felvezető show-ban csupa nemzeti színbe öltözött hölgy lejtett. Unokámmal inkább Tűzoltó Samet néztünk. Néhány nappal korábban láttam azt a reklámot, amelyben bemutatkoztak a jelöltek. Mit tagadjam, mindegyiket egyformának láttam, pedig még elég jó a szemem…

06.12.

Ki tudja, hányadszor olvasom újra a Nemo kapitányt. Egyike azoknak a könyveknek, amit biztosan magammal vinnék arra a bizonyos lakatlan szigetre, a Háború és békével együtt. És mindig fedezek fel benne új dolgokat, amelyekre nyilván halmozódó tapasztalataim révén figyelek oda jobban. Például azt, hogy mennyire hangsúlyozottan szerepel benne az óceánok biodiverzitásának megőrzése, a korallok védelme, az egy halfajták és tengeri emlősök lehalászásának, levadászásának veszélye. És ezekre Jules Verne már több mint 150 évvel ezelőtt rájött…Az egyik nap egy olyan cikket találtam, amely a nagy áramlatok lelassulásának veszélyeire figyelmeztet. Verne ezt már másfél évszázaddal előtt szintén tudta és amikor a Nautilus a Golf-áramlatnál jár, le is írja.

06.13.

Meghalt Berger. Nem Vietnamban, hanem egy motorbalesetben. Igazi rocker-halála volt. Most már nemcsak a Hair zárójelenetében siratjuk.

06.14.

Az ingyenes hivatalos média (hm) napok óta címlap-migránsozik. Mi van, fiúk, kifogyott az ellenségtár?

A vezérlőt elképesztő örömhír érte – írja a legnagyobb magyar-multi szennylap. Mint kiderült, hatodik unokája van érkezőben. Gondoskodnak arról, hogy legyen kinek szétosztania az országot. Én is el tudnék képzelni egy irtózatos örömhírt, családom gyarapodásán túl is, de lehet, hogy ahhoz még a lehetetlen kívánságokban illetékes Szent Rita is kevés lenne.

Minek sírjak azon, hogy a könyvkiadás is pártállami biznisszé vált? Szerencsére elég nagy a könyvtáram ahhoz, hogy a következő 20 évben legyen mit olvasnom anélkül, hogy egyetlen új könyvet kelljen vásárolnom. Két éve áttértem az online publikálásra., így a terjesztők tehetnek egy szívességet. És a filmarchívumomból is elő tudom hívni jószerével az egész filmtörténetet, ha a tv-t elöntik a kurzusfilmek. Amúgy pedig a mesebeli kisgömböc is szétdurrant egyszer. Vagy mint Mr. Creosote a Monty Python - az Élet értelmében, akinek a végén hozzák a számlát.

„Cudar nemzet bíz a magyar, hiába,

Nemigen néz sem előre, sem hátra,

Elfeledte, ami történt azelőtt,

A jövő meg? bánja is ez a jövőt” – írta Petőfi Sándor 1848. januárjában.

Egyébként meg minek bánkódjunk? Minden nap együtt reggelizünk az erkélyünkre szálló tengelicékkel.