Írolvasgondol

Negyven évvel tovább éltek a templomos lovagok, mint koruk emberei. A római Gemelli poliklinika kutatói régi dokumentumokban keresték erre a választ és kiderítették, hogy az asztali higiénia és az étrend volt az oka.

A középkorban, amikor az átlag életkor 25 és 40 év között mozgott, a templomos lovagok közül sokan túlhaladták a 70 évet is – írják tanulmányukban az olasz orvosok – Az ételek abban az időben gazdagok voltak zsírokban és kalóriában. A gazdagabb osztályok sok húst fogyasztottak, elterjedt betegség volt a köszvény, a maga koleszterin-szint, a cukorbetegség. A templomosok étrendje, amellyel ezeket a betegségeket elkerülték, nagyon modern volt. Hetente csak kétszer ettek húst, háromszor zöldséget, gyakran halat és a vizet a narancs levével dúsították, hogy növeljék antibakteriális hatását. A bort, amely szigorúan ki volt adagolva,  aloéval vegyítették, amely antiszepikus és gombaölő tulajdonságai miatt volt hasznos a forró sivatagi országokban.

A régi dokumentumok szerint a templomosra jellemző a volt a hosszú élet. Jacques de Molay, az utolsó nagymester például 67 éves volt, amikor 7 évi börtön után 1314-ben kivégezték. Annak idején a magas életkort „isten ajándékának” tekintették. Valójában azonban higiéniai és étkezési szokások voltak, amelyeket Barnardo de Chiaravalle foglalt szabályokba.

Az írott szabályokon kívül a  templomos lovafoknak olyan tisztálkodási elveket is be kellett tartaniuk, amelyekkel el tudták kerülni a fertőzéseket. Evés előtt kezet kellett mosniuk, a szalvétáknak, evőeszközöknek tisztáknak kellett lenniük. A rend töltötta az étkezési célokra folytatott vadászatot, míg halat tenyésztettek. A hal, a sajt, a friss gyümölcsök és az olivaolaj gyakran szerepelt az asztalukon. A tengergyümölcseit nagyszerű húspótlónak tekintették. Ma divatos kifejezéssel a mediterrán étrend hívei voltak.