Olyan kutyaábrázolásokat találtak a régészek az arábiai sivatagban, amelyek több mint 8000 évesek lehetnek.

Szaúd-Arábiában, Suvajmis térségében az ősemberek ábrák ezreit vésték kőbe. Az antropológusok figyelmét egy különleges ábra keltette fel: a jelenet egy vadászt ábrázolt felhúzott íjjal és 13 kutyával, amelyek közül kettőt egyfajta pórázon tart.

A német kutatók a Szaúdi Nemzeti Örökség Bizottságával együttműködve három év alatt 1400 ábrát elemeztek, amelyeken 7.000 állat szerepelt. A homokkő, amely akkor még egy folyó medre volt, megőrizte az évezredek során.

A datálást illetően még további elemzéseket kell végezni. Ezt eddig a stílus, a kő eróziója, és annak a kornak az alapján végezték el, amikor az őslakók áttértek a pásztoréletre.

Az ábrázolt 13 kutyáról úgy vélik, a canaan fajtához tartoznak, amely közel-keleti eredetű.

Az ábrák azt mutatják, hogy a térség populációja már használta vadászatra a kutyákat, lehet, hogy a farkast háziasította erre a célra. Lehet, hogy sokkal korábban, mint ahogyan eddig feltételezték. Az első pórázon vezetett kutya eddig egy 5500 éves egyiptomi rajzon szerepelt. A legújabb felfedezés tehát több ezer évvel korábbra teszi az ember és a kutya ilyen jellegű kapcsolatát.

A régészek kiemelik, hogy a Szaúd-Arábiában talált kövön a pórázon vezetett kutyák ábrázolása annyira élethű, hogy a vadászok nyilvánvalóan közeli kapcsolatban voltak velük.