A 10. század közepén Izlandon kitört az Eldgjának (a tűz torkának) nevezett vulkán. Ez a vulkanikus törésvonal, amely kapcsolódott a Katlához, a sziget egyik legaktívabb tűzhányójához, 75 km hosszú volt, és 20 köbkilométernyi magmát lövellt ki, valamint 30-70 millió tonnányi kéndioxidot.
Dr. Clive Oppenheimer, a cambridge-i egyetem földrajz-tanszékének professzora egy nemzetközi kutató csoporttal tanulmányozta ezt a kitörést és hatásait.
Az Eldgjá kitörésének pontos dátuma eddig nem volt ismert. Csak azt tudták, hogy abban évszázadban történt, amely követte az addig lakatlan sziget betelepítését. A kutatók a datáláshoz a Kína és Észak-Korea között emelkedő Packtu 946-os kitörését használták viszonyításul. A nyomok, amelyeket a két kitörés a jeges rétegekben hagyott, lehetővé tette a köztük eltelt idő kiszámítását. Az izlandi vulkán ezen az alapon 939 tavaszán törhetett ki. A kitörés – periodikusan – a következő év őszéig tarthatott.
A kitörésnek évekig tartó hatásai voltak. A fák évgyűrűinek vizsgálatával nyert éghajlat-rekonstruálás szerint 940 nyara különösen hideg volt.
A régi európai és ázsiai szövegek alapján is képet lehetett festeni az akkori helyzetről.: az atmoszférába került hamutól a Nap pirosas színezetű lett és csökkent a fénye. A krónikák is arról írtak, hogy 939 és 942 között nagyon hideg telek voltak. Egy kínai császár feljegyezte, hogy 50 napig esett egyfolytában a hó.
Különböző források, 941-es itáliai, 942-es franciaországi és burgundiai éhínségről számoltak be. Közép-Európában 941-ben pedig a termést felfalú sáskajárásról szóltak a híradások.
A kutatók szerencsésnek érezték magukat, mert sok dokumentumot találtak. Írásos izlandi forrás ugyan nem állt rendelkezésükre, de az egyik leghíresebb középkori költeményükben van utalás a kitörésre. A Völuspának, avagy a Jósnő próféciájának apokaliptikus vége összefoglalja a skandináv mitológiáit a világ teremtésétől a Ragnarokig. A Völuská egy 1270-es gyűjteményben szerepel. „A Nap kezd sötétedni, a Föld belesüllyed a tengerbe, a fényes csillagok szétszóródnak az égben, a gőz kitör azzal együtt, ami az életet táplálja, a lángok az egekig repülnek” – idézi fel a poéma a vulkán haragját. Szól a vers „a tetőkön befolyó méregről”, ami valószínűleg a savas esőket jelenti.
Hogyan függ össze a vulkánkitörés a keresztény hitre való áttéréssel?
Ez hivatalosan az 1000. évben történt meg, de a kereszténységet már terjesztették 9. századtól a szigetre érkezett szerzetesek. A helyiekre mélyen hatott a vulkánkitörés, amely több generáción keresztül megmaradt. A Jósnő próféciája azzal, hogy összefüggésbe hozta a természeti katasztrófát a pogány istenek pusztulásával, a kereszténység érdekében fejtett ki propagandát – vélik a kutatók.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
