Írolvasgondol

A férfi térden állva aludt, törzse lélegzetének ritmusára imbolygott. A kocsi egyik gumija lapos volt és a földön ott hevert az emelő, amelyet kiejtett a kezéből. Holdfényes éjszaka volt. A tücskök megrészegülten ciripeltek.

Amikor meglátta a kocsit, Michel ösztönösen lassított. Egy autó ebben az órában táborhelyéről két lépésre!...Óvatosan közelített és akkor fedezte fel a férfit. Közelhajolt hozzá, jól megnézte. Az ismeretlen 40 éves lehetett, széles vállú, kemény vonású. Két napos szakáll nőtte be az arcát. De, ami a legváratlanabb volt, olyan fémkeretes szemüveget viselt, amilyen ma már senki sem hord és a vastag üvegek eltorzították csukott szemhéját. Michel egy pillanatig habozott és mosolyogva idézte fel azt a nem távoli időt, amikor még cserkész volt és mindennap végre kellett hajtania egy jó cselekedetet.

-Nincs szüksége valamire?

Válasz nem érkezett.

-Hé, uram!

Michel abbahagyta a férfi ébresztgetését, fogta az emelő rúdját, minden erejével ránehezedett, majd kicserélte a kereket.

Amikor visszafordult, látta, hogy a férfi mögötte áll és pisztolyt szegez rá.

-Köszönöm – mondta – Éppen jókor jöttél.

Michel úgy meglepődött, hogy a férfi mögötte áll és pisztolyt szegez rá.

-A kereket – parancsolta a férfi – Dobd be az árokba.

Michel fogta a kereket és belökte a fák közé.

-Hány éves vagy? – kérdezte a férfi.

-Tizennyolc.

-Mit csinálsz itt ilyen késő éjszaka?

-Sátorozok.

-És amikor láttad, hogy lerobbantam, mindjárt munkához láttál…Derék gyerek vagy! Szereted magadat hasznosítani, mi?

-Igen, amikor csak lehet.

-Akkor kérek tőled még egy szívességet. Ürítsd ki a zsebeidet!

Michel egy pillanatig habozott, majd a kocsi hűtőjére rakta a szájharmonikáját, egy zsebkendőt, egy kést, egy csomag cigarettát és egy madzagot.

-Nyisd ki a kést – parancsolta az ismeretlen.

-De…

-Figyelmeztetlek. Nem szeretem ugyanazt kétszer elmondani.

Michel kinyitotta a kést és újra lerakta.

-Most menj odébb!

A férfi odament a kocsihoz, levágott egy darabot a madzagból, közben egy pillanatra sem tévesztette szem elől a fiút. Aztán befűzte a madzagot a pisztoly agyához rögzített karikába és a csuklójára kötötte.

-Nem tudod, miért csinálom, ugye?

-Nem – válaszolta Michel, aki kezdett magához térni – Vagyis fél attól, hogy elalszik és elengedi a pisztolyt.

-Pontosan. Félek…ezért az első gyanús mozdulatra lövök.

Becsukta a kést, a zsebébe tette, majd rámutatva hűtőre így szólt:

-Visszaveheted a többit..nem veszélyes. És most, fiú, szállj be!

Michel engedelmesen beült a kocsi hátsó ülésére.

-Nem. Én vagyok az utas…és te vezetsz…ne mondd, hogy nem tudsz vezetni azok után, amit tettél értem. És ne menj túl gyorsan, Ráérek.

Elhelyezkedtek. Michel a kormánynál, a férfi hátul.

-Menj egyenesen előre, majd szólok, amikor fordulni kell.

A kocsi elindult. A férfi ösztönösen hátradőlt, de azonnal kiegyenesedett.

-Beszélj!

-Micsoda?

-Azt mondtam, beszélj!

-Mit mondjak?

-Akármit…csak azt kérem, hogy jó hangosan beszélj. Tudod mit, beszélj Magadról!

A visszapillantó tükörben Michel látta a férfi szemüvegének két kis fénylő pontját.

-Michel Mauroy-nak hívnak…Van egy 15 éves öcsém és egy hétéves húgom. Én egyetemista vagyok…most, a szünidőben autóstoppal járom az országot. A múlt héten Mentonban voltam…aztán átmentem Toulonba…aztán Saint-Tropeez-be…Két hét múlva kell otthon lennem…mérnök leszek…elég keményen kell tanulni, de érdekes….nagyon szeretem a matematikát és főleg a geometriát….

Michel belenézett a visszapillantóba. Úgy tűnt neki, hogy a férfi magába roskadt.

-Mászkálás közben ismétlem a tananyagot. Ez nem vicc, fejben csinálom…Akarja, hogy elmondjam Dandelin elméletét?...

Újra belenézett a tükörbe. A férfi nem mozdult. Egy kocsi jött velük szembe. Lámpáinak fényénél Michel jobban szemügyre vette az ismeretlent. Az ablak üvegéhez támaszkodott és a szája egy kicsit nyitva volt, mint a halottaké.

Az út éles kanyarokban folytatódott,  és a férfi ide-oda dobálózódott. Michel lassított, lassított, végül megállt. Kezét kinyújtotta az ajtó fogantyúja felé. A férfi kinyitotta a szemét.

-Mi van, fiú?

Michel indított. A férfi előrehajolt, feje Michelé mellett volt.

-Hidd e, nem alszom el. Csak jobb lesz, ha én beszélek…Ötödik éjszaka nem alszom. Tudod, mit jelent öt éjszakán át nem aludni?...Nem…Senki sem tudja…Semmi máshoz nem hasonlítható érzés ez…Állítólag bele is lehet halni…Nem fogod elhinni, csaknem feladtam magam…egyszerűen azért, hogy jogom legyen aludni.

Monoton hangon beszélt, egyes szavakat furcsa akcentussal ejtett ki. Beszédét rövid szünetekkel szakította meg és néha dadogott, mint egy részeg, vagy kábítószeres.

-De megöltek volna, érted…nem tudnak már életben hagyni…Mindenki engem keres…Te nem olvasol újságot, fiú? Nem, nem olyan a fejed, mint aki újságot olvas…aztán meg, az újságok nem írták meg a lényeget…

Karját az első ülés támlájára tette és állát rátámasztotta.

-Olyan messze történt…meg kellett ölnöm mind a hármat…a harmadiknak a motorja magától gurult tovább, még követett 200 méteren, pedig a gazdája halott volt…végül egy kanyarban kiszállt…a fiú úgy repült előre, mint egy rakéta…

Furcsa módon békés volt a hangja. Kigúvadó, kissé zavaros szeme a távolba meredt.

-Amint meglátnak, lelőnek…nem lesz időm magyarázkodni…már túl késő. Érted, fiú? A dolgok annyira gyorsan követték egymást…nem akartam, egyáltalán nem akartam…hirtelen mind a nyomomban voltak…a kutyák is…pedig a kutyákat nem bántottam..már csaknem utolértek…Az emberekre rá tudok lőni, de az állatok, az más…nálunk, a mi vidékünkön rengeteg a birka…

Megcsuklott a hangja.

-Nem tudod elképzelni…a sok birka…olyan melegek, mint a déli szél…az ember megy közöttük…szinte viszik. Olyan, mint a tenger. Két kutyám is volt…messze van, nagyon messze. Együtt verekedtünk, játszottunk. Érted?

A férfi gépiesen feltette a másik karját is az ülés támlájára.

A pisztoly ott lógott a csuklóján, a kocsi ritmusára himbálózott.

-Nem voltam gonosz…csak azután…mi mindenre kényszerítettek!

Összerezzent és erélyesen megrázta a fejét.

-Atyaisten! Megint alszom. Miről is beszéltem? Felelj! Figyelsz ugye, hogy mindent el tudj mondani nekik….

Előrehajolt és megnézte a kilométerórát.

-Egy órán belül ott leszünk…kamionnal jönnek értem és átvisznek a határon…Ott majd elbújtatnak. Minden el van intézve. Nehezen sikerült.

-A kamiont átkutatják a határon – mondta Michel.

-Nem! eh, te is olyan vagy, mint a többi…Azt akarod, hogy elfogjanak…gyűlölsz, ugye? Amit elmondtam, azért, ugye?...Mit mondtam el?...

-Hogy megöltél három embert.

-És még?

-Ez minden.

-A tegnapiról nem beszéltem? Arról, akinek a Lanciája volt?

-Nem.

-Le kellett ütnöm. Ellenállt….Utána elvittem a kocsiját…érted? Most egy Lanciában keresnek.

-És ha nem állt volna ellen?

-Mit tudom én! Ne tégy fel kérdéseket, fiú.

A férfi szeme lecsukódott és azonnal újra kinyitotta. Egy gyűrött térképet húzott elő a zsebéből, meggyújtott egy zseblámpát és egy bonyolult útvonalat követett az ujjával a rajzon. Láthatóan nehezen igazodott el rajta.

Az út végén benzinkút állt.

-Állj meg! Kérj öt liter benzint. Elég lesz…aztán…

Egy termoszt tett az első ülésre.

-Töltsd meg a csapnál. De ne csinálj ostobaságot. Ha megszöksz, a benzinkutas fizet érted. Megértetted?

Megbökte Michel tarkóját a pisztollyal. Michel megállt a benzinkút előtt és kiszállt. Kutya ugatott az egyik ablak mögött.

Megjelent a benzinkutas, piszkos volt és joviális. Rámutatott az ablakra:

-Nagy zajt csap, de nem veszélyes…Mennyi lesz?

Michel megtalálta a csapot. Az épület közepe táján volt. A férfi szemmel tartotta. Michel megtöltötte az üveget.

-Szép az éjszaka – kiáltotta oda a benzinkutas – Messzire mennek?

-Mentonba.

-Mentonba? Egy kis görbe este?

Benézett a kocsiba és látta, hogy valaki ül hátul.

-Ó, bocsánat! – nevetgélt, mivel nyilvánvalóan azt hitte, hogy nő rejtőzködik a kocsiban. (Folytatjuk)