Írolvasgondol

Az FF2P, a francia pszichológusok legnagyobb francia föderációja november végén rendezett kollokviuma „A jelenlegi világ miben gerjeszthet új félelmeket és nagyíthatja fel a régieket” címmel elemezte a társadalom bizonytalanságának szimptómáit..

A középkorban az emberek a boszorkányoktól és Isten haragjától féltek, a nyolcvanas években a AIDS volt az egyik főbb félelemforrás. Minden kornak megvannak a maguk kollektív lidércnyomásai. A modern időkre a ráktól való félelem lépett előtérbe, az Ipsos felmérése szerint a franciáknak közel 67 %-a tart ettől betegségtől, 47 % a közlekedésben tapasztalt körülményeket tartja félelemgerjesztőnek, a szegénységtől való félelem pedig 10-ből 6 gyereket rémit - írja a Le Figaro, amely beszámol a kollokvium megállapításairól.

Az új félelmek között helyet kap a tudósok és értelmiségiek körében az emberiség jövőjéért való aggódás. A szélesebb társadalom pedig megtartva a betegségtől és az ínségtől való rettegést, új forrásokat is talált: a terrorizmustól, a génmódosított élelmiszerek által okozott bajoktól fél. Új félelem alakult ki, amelynek súlyosabb változata a „mediatikus neurózis”, amikor az érintett személy állandóan információkat néz az interneten, hogy frissen értesüljön arról, hogyan alakulnak az események.

„A félelem, amely végtelenül fertőző érzelem, ma már nemzetközi szinten, gyorsan terjed. A média által fenntartott katasztrofizmus miatt másképpen gondolkodunk és cselekszünk. A terápiában mindenképpen számon kell tartani.”- mondta Pierre Canoui, a föderáció elnöke.

Egyéni szinten a szeánszokon kiderül, hogy van, aki attól fél, hogy a számítógép végzi el helyette a munkát, vagy hogy kompetenciái elavultak, már semmire sem jók.

A pszichológusok szerint a nem tudatosult félelmek rontják az életminőséget és a legitim biztonságszükséglet patologikus formát ölthet. Hangsúlyozták,hogy a pszichológusnak nem szabad bezárkóznia a szűk szakmai területébe, nyitottnak kell lennie, ismernie kell a világot és a problémáit ,mert csak így tud segíteni páciensein. Viszonylag új eszköz az érzelmi önszabályozás elérését célzó meditáció, az EMDR / deszenzitizáció, az elérzéktelenítés módszerével való kezelés/. Eredményes lehet a hipnózis is.

Le Figaro interjút készített a magyar származású Claude Halmos pszichoanalitikus írónővel, aki megfejti az „egészséges” félelem és a beteges fóbia fogalmát.

Le Figaro: Ön azt állítja, hogy társadalmunk „fóbiás” lett. Mit gondol ön ennek a klinikai terminusnak a használatáról?

Claude Halmos: Rányomni egy társdalomra koncepciókat, amelyek az egyénektől függnek, mindig veszélyes. Különösen mivel tudni kell pontosítani ezeket a koncepciókat. A félelmet, például amelynek a tárgya reális (félek, hogy a kutya megharap) meg kell különböztetni a fóbiától, amely a szorongás területe, tehát képzeletbeli. Amikor valaki kutyafóbiás, akkor nem a kutyák a félelmetesek, hanem valami, amit nem ismer, s amelyet öntudatlanul (olyan okok miatt, aminek mindig van értelme) asszociálja a kutyákkal.

F: Arról van tehát szó. hogy különbséget kell tenni az egészséges és az inkább beteges félelem között?

H: Bizonyos félelmek ma kiválthatnak fóbiás mechanizmusokat: félelem a gluténtől, az oltástól… Ezek azt mutatják, hogy az emberek fenyegetve érzik magukat, és igazuk van, mert valóban fenyegetve vannak. Csak az ellenséget illetően tévednek. Mert a legnagyobb veszély nem a vörös húsban, vagy a gluténban van, hanem a gazdasági válságban van, amely esetleg holnap, megfosztva őket munkájuktól és jövedelmüktől, súlyos következményekkel jár az életükre. Azonban senki sem segít nekik abban, hogy felismerjék, hogy ez az, amitől félnek: a politikusok és a média erről hallgatnak. Amikor az emberek továbbra is súlyos szorongásban maradnak, a valóságos eredete felismerésének hiányában belekapaszkodnak lehetséges tárgyakba.

F: Az analitika elméletében általában leginkább a gyermeki és elfojtott félelem iránt érdeklődnek. Az egyik könyvében ön azonban a szociális összefüggésre hívja fel a figyelmet. Miben hasonlít a kettő egymásra?

H: A munkanélküliséget például megtapasztalja az is, aki sztrájkol és az is, aki retteg tőle, a félelem mindenképpen jogos: nem tudja tovább fizetni a bérletet, etetni a gyerekét. De a félelmek kapcsolatban állnak mindkettőnél személyes életükben keletkezett szorongásukkal. Segíteni kellene tudni ezeknek az embereknek, hogy különbséget tudjanak tenni a legitim és megkerülhetetlen félelmeik és aggodalmaik között, amelyek fantáziálók, betegesek és növelik a szorongásaikat.

F: Lehet-e a gyerekeket a félelem megtapasztalására nevelni?

H: Korunkban, amikor a nevelés ingadozik, sok gyereknél és serdülőnél hiányzik az igazodási pont, mivel a felnőttek nem jelezték számukra világosan, hogy bizonyos dolgok veszélyesek. És a félelem, (ami nem jelenti a rettegést) nemcsak normális, de hasznos is, mivel a félelem egy jel, ami védelmez. Amikor egy 15 éves leány azt mondja büszkén, hogy éjszaka egyedül megy haza az utolsó metróval a messzi külvárosba, nem gratulálok neki, és megmagyarázom, hogy ez veszélyes.

F: Elegendő beszélni a szociális kontextushoz kapcsolódó félelmekről, hogy azok enyhüljenek?

H: Nem, a lényeges a meghallgatás, mert ez teszi lehetővé egy nehéz helyzetben az erők összegyűjtését. Ezért is fontos hogy a munkanélküliek eljussanak az orvosláshoz és a pszichológusokhoz is. Mindez azonban nem elegendő. A történelem számos példája bizonyítja, hogy nem lehet egyedül szembeszállni egy külső romboló helyzettel. Ellen kell állni, egyesülni másokkal, közösen vállalni a bátorságot és a gyengeségeket. Beszélni, adni, kapni, változtatni. „Támogatni kell egymást” ami mi nyelvünkben a pszichológia és a fizikai erőkben egyaránt való osztozást jelenti.