Paul Simonról mindenki azt gondolja, hogy egy csendes, szelíd ember. A madridi El País Donald Trump megválasztását követő napon beszélt meg telefoninterjút a magyar ősökkel rendelkező muzsikussal, akit azonban annyira feldúlt a republikánus jelölt győzelme, hogy az interjút két nappal el kellett halasztani.

„A vita nem összpontosulhat Trump személyére, hanem arra a nagy számú emberre, akik annyira elfelejtettnek érezték magukat, hogy rászavaztak. Azért meglepő, ami történt és a nemzeti kommunikáció megteremtését innentől kell kezdeni” – mondta Simon, aki októberben ünnepelte 75. születésnapját.

A dalszerző-énekes-zenész új albuma, a Stranger To Stranger bemutatására indul turnézni hamarosan többek között Spanyolországba, ahol Bilbaóban és Madridban lép fel. Az album a tőle megszokott témákkal, a szerelemmel, a halállal, a spiritualitással foglakozik, de a nemzeti identitással is. A Cool Papa Bell című dal például tiszteleg a legendás afro-amerikai baseball-játékos előtt, aki a pályán harcolt a 30-as, 40-es évek faji szegregációja ellen. Fontos dolog erre emlékeztetni, véli Simon, most, amikor Trump kész kitoloncolni a dokumentumokkal nem rendelkező bevándorlók millióit és falat akar emelni a mexikói határon.

„Tartok megválasztása következményeitől. Tisztelem azokat, akik rászavaztak, de egy autoriter, gátlástalan alakot látok benne. Nem az országomból, hanem a választási eredményből ábrándultam ki. Vizsgálni kell, hogy mi történt. Hogyan történhetett, hogy egy ilyen ember kerülhetett hatalomra? Az alkotmányban nincsenek ilyen dolgokra vonatkozó szabályok.”

Közismert, hogy Paul Simon, akinek apja, Simon Lajos, a Magyar Rádió zenekarának volt tagja és a zsidótörvények elől emigrált az Egyesült Államokba, a Demokrata Párt támogatója. America című dalát is átengedte Bernie Sandersnek, akit Trumppal szemben felkészültebbnek tartott Hillary Clintonnál.

„Jobban nyugtalanít, hogy mit tesz bolygónkkal, mint az országgal. Nem hisz a környezetben, tragédiát okozhat a természet-szemlélete.” – állapította meg.

A zenész, aki kortárs kultúrtörténetet írt örök barátjával, a nála egy hónappal fiatalabb, romániai gyökerű Art Garfunkellel, meg van győződve arról, hogy a zene rettenetesen fontos a társadalomnak, a „legfőbb forma az emberi valóság kifejezésére.”

Néhány olyan dalának a szövege, mint a The Sound of Silence, vagy a Bridge Over Troubled Water több generáció agyába belevésődött, de ma inkább a zene érdekli, amelyet a világ minden részében tudnak élvezni, ezért kipróbál minden zenei stílust, folk pastoralt, gospelt, popot, dél-afrikai és elektronikus zenét.

„A Stranger To Stranger valószínűleg a legjobb albumom a Graceland óta (az 1986-ban kiadott album, amelyen a még apartheid-rendszerben élő Dél-Afrikai Köztársaság-beli zenészekkel játszott együtt, a 80-as évek egyik mérföldköve volt, rajta olyan sikerdalokkal, mint a Diamonds on the Sole of Her Shoes, a You Can Call Me Al, és a címadó Graceland ). Büszke vagyok arra, hogy megőríztem a hangomat, miközben bővítettem mind filozófiai, mind technológiai ismereteimet.”

A múlt csak abban az értelemben érdekli, hogy milyen következtetéseket tud levonni belőle, hogy előrehaladhasson. Garfunkellel 2010-ben léptek fel közösen utoljára, és nem is terveznek újabb koncertet. Bár közös stúdiólemezeket csak 1964 és 1970 között készítettek, két legnagyobb koncertjüket már a duó „hivatalos” szétválása után tartották: az egyik az 1981. szeptember 19-i New York-i Central Park-beli est volt, amelyen félmillió ember előtt énekeltek (ezt lemezen és filmen is megörökítették), a másikra pedig 2004. szeptember 1-én került sor Rómában, a Via dei Fori Imperialin, a Colosseum árnyékában, ahol 600 ezren tapsoltak nekik.