04.14.
Az USA most hirtelen barátunk lett. Miközben Ukrajna pénzügyileg nemlétező ország. Ha én ennyire össze-vissza beszélnék, már rég nem hinne nekem a kutya sem és elmebetegnek néznek. Neki miért hisznek és miért nem nézik elmebetegnek?
04.15.
Akcióhét a multiban. Mivel a zöldségek elég drágák, gondolom, ráteszem az egyik 20%-os kupont a fürtös paradicsomra. „Nem lehet, akciós” – mondja a kasszás hölgy. „Bocs, de nincs kiírva rá” – mondom, erre beüti nekem a gépben, hogy bebizonyítsa. „Oké – felelem, de akkor miért nincs kiírva?” „Ez olyan csendes akció” – feleli a hölgy. Ja, hacsak úgy nem….
- 17.
Most már biztos, hogy azzal a bizonyos, naponta ismételt békedallal az atomháború pszichózisát akarják növelni az emberekben. Ha még nem rettegnének eléggé és nem szorulnának eléggé védelemre.
Életem Párja a minap talált egy Yoko Ono-idézetet, amelyben azt tanácsolja, hogy 45 napig ne mondjuk és ne gondoljunk rosszat másokról. Szentnek kell lennie annak, aki ezt akár 3 napig kibírja ennyi aljasság közepette…
04.18.
Néhány hónapja még jókedvűen kvaterkáztunk, most pedig már búcsúznunk kell a magyar rock Kereszteslovagjától. Több évtizedes barátság kötött össze minket, nemcsak a zene, nemcsak a nagy bulizások, evések-ivások. Volt idő az életemben, amikor a Bem-rockpart egyfajta menedék volt számomra. Amikor megsirattuk őt, Életem Párja azt mondta: a jövőben egyre több veszteségre kell felkészülnünk – a saját korosztályunkban is…És meg kell becsülnünk saját erőnket, hiszen még sok dolgunk van, kár lenne felesleges dolgokra pazarolni…
04.19.
A közkultúrcsatornán ismétlik a klasszikus Mézga-családot. Egy kicsit poros, de azért tanulságos. A minap azt az epizódot láttuk, amikor „Öcsi” fénypostával „góliátfóliát” küld eleinek, amellyel óriás gyümölcsök és zöldségek nőnek a kertjükben, és ugyanekkorára nőnek bennük a kukacok és a hernyók, amelyek mindent felfalnak. A multimarketben a mai napon a kaliforniai paprikák előtt szembesültem ugyanezzel a jelenséggel. A legkisebb is legalább fél kilós volt, de volt, amelyik egy kiló feletti. Ez a mi sorsunk is? gigantomániánk, a természetellenes nagyság lesz a végzetünk?
A pápalátogatás kapcsán naponta sulykolják belénk, hogy ”Jézus a jövőnk”. Már ezzel is vitatkoznék, mint nem hívő, de amikor a rendszerváltás előtti „ateista diktatúráról” beszélnek, kinyílik a bicska a zsebemben. Arról már nem is szólva, hogy ennek kapcsán azt fejtegetik, hogy „II.János Pál pápa elhozta a szabadságot minden magyarnak.” És kérdezem én, hol van az a szabadság, mi maradt belőle?
04.22.
Utolsó oázisaink egyike a Margitsziget. Erre mit tapasztalunk egy napsütéses tavaszi délutánon? Több ezer biciklis lepi el, letaposva a sarjadó természetet, az ősfák törzsét parkolónak használva. És azt mondják, ez egy nagy együttlét. Ez sem jó másra, mint a csordaszellem erősítésére, és arra, hogy azok, akik nem szeretik az ilyen tömegrendezvényeket, amelyek ráadásul a fél várost megbénítják, legalább egy napig mást szidjanak.
- 24.
Ingyenes hm…címlapján hirdeti, hogy jönnek a nagy élelmiszer-akciók. Újabb parasztvakítás, hogy leplezzék a megállíthatatlan inflációt. Biztos, ami biztos, multink gyorsan emelt néhány zöldségen és gyümölcsön, hogy legyen miből engedni.
Az ötös számú agyhentes békemenetet szervezne rá a pápai misére, amelynek politikai üzenete lenne. Szép kis svájneráj lesz, ahogy egykori tanult kollégám mondta volna, ha az igazi hívők és a kamukeresztények összecsapásává silányul a Szentatya látogatása. Arra pedig várhatunk, hogy az ötös számút az egyes számú rendreutasítsa.
04.25.
Az egyes számú azért ismét megmutatta, hogy ki a fasza gyerek, karikás ostort pattogtatva. Még jó, hogy nem tette hozzá, hogy ő „Isten Ostora”. Egyszer éjjel egy taxissal utaztunk, aki kijelentette, hogy le tudja vezetni családfáját egészen Attila királyig. Szerencsére baj nélkül hazaértünk.
Ha agykutató lennék, mindenekelőtt azok a biokémiai-neurológiai-genetikai stb…folyamatok érdekelnének, amelyek előidézik az agysejtekben, hogy valaki minden süket dumát bevegyen és inkább annak higgyen, mint a saját tapasztalatának. Pedig a statisztikai közhivatal is megállapította, hogy egy év alatt 20%-kal csökkent a fizetések értéke. A kilós budget sárgarépa ára pedig 75%-kal lett több az egy hónappal ezelőttihez képest.
A Youtube-on beleakadtam A hová tűnt a sok virág?-ba – Marlene Dietrich előadásában. És rögtön megkerestem Mezei Máriától, akitől ez a dal belém ívódott már gyerekkoromban és sokáig csak az ő hangján tudtam elképzelni. És most is hátborzongatóan szép és hidegrázóan aktuális.
És búcsúzom egy másik gyerekkori élménytől. Apám egyik első magnószalagján megvolt Harry Belafontétól az Island in The Sun, neki is az egyik kedvence. Hozzátartozott zenei neveltetések kezdeteihez. Örök hálám Apámnak azokért a BASF magnószalagokért, amelyeken Elvis, Armstrong, a Platters, Pat Boone a Speedy Gonzalestől a Blueberry Hillig, és más, ma már kevésbé ismert 50-es évek végi sztárok szerepeltek.
04.26.
A pápalátogatást megelőző általános biztonsági buzgómócsingoskodásról eszembe jut egy két évvel ezelőtti pozsonyi élményünk. 2021. szeptember 13-án reggel negyed 10-kor érkezett a köztársasági elnöki palotába Ferenc pápa. Már jó fél órával előbb csatlakoztunk a díszes kerítés előtt felállított kordon előtt tolongó tömeghez, és bár érkezésekor éppen csak egy pillanatra láthattuk messziről, sikerült rájönnünk, hogy merre fog a konvoja távozni. Percről percre követhettük, ahogy a biztonságiak, a felvezető rendőrmotorosok és a konvoj sofőrei ugrásra készen várták az indulási parancsot, majd elérkezett a nagy pillanat: Őszentsége kocsijából mosolyogva áldást osztva alig 5 méterre haladt el tőlünk. A helyi rendfenntartók határozottan, de rendkívül kulturáltan tették a dolgukat, minden felesleges paranoia és erődemonstráció nélkül. Még a palota környékét is csak aznap reggel zárták le és csak a kocsiforgalom elől. A híveknek még arra is volt lehetőségük, mielőtt a konvoj elindult a Szent Márton dóm felé, hogy néhány percig közelről fényképezzék Ferenc pápát…
04.27
„Meddig tart ez az őrült hangzavar?
Meddig bőgtök még a hon nevében
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szívében!
Mit használtok kofa-nyelvetekkel?
Évről évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?”
-írta Petőfi Sándor 1947 augusztusában
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
