Az ölelés fontosságát már azzal is elismerte a világ, hogy 1986-ban egy amerikai tiszteletes, bizonyos Kevin Zaborney kezdeményezése nyomán nemzetközi világnapot kapott (január 21). Azóta számos formában elterjedt ennek ünneplése. A gyakorlat különösen meghonosult az angolszász országokban, de például a franciák jobban ódzkodnak az idegenekkel való bizalmaskodástól – írja a Le Figaro, amelynek hasábjain Gérard Leleu pszichoterapeuta és szexológus fejti a simogatás áldásait.
Az ölelés mindenekelőtt elismert stresszoldó, csökkenti a vérnyomást, a nagymennyiségű endorfin-termelés következtében. Többet ér minden gyógyszernél.Az endorfin, az oxitocin és a dopamin megnövekedése miatt fegyver a deprimáltság ellen, amely télen a legerősebb a napfény hiánya miatt.
Az ölelés melegséget, önbizalmat fakaszt. Egy amerikai tanulmány szerint hatékony a hideg által hozott vírusokkal szemben, hála a bőrnek és a másik bőrrel való érintkezésnek, amely az antitesteket erősíti. Naponta 5-10 percnyi kitűnő egészség-erősítő.
Enyhíti a magányt, párunkon kívül „elkövethető” baráttam, ismerőssel, ismeretlennel is. A mai világban, amikor a virtuális kapcsolattartás elszigetel minket, ez kitöltheti bennünk az érzelmi űrt.
Az ölelés a szexuális élet kiegészítője. Egyébként itt egy egészen más simogatásról van szó, erotikus, érzéki jellege van.
Arra a kérdésre, hogy válhat-e valaki ölelés-függővé, Leleu doktor így válaszolt: „Természetesen. Ha valaki rászokok, fizikailag és pszichikailag nehéz lemondani róla.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
