Az ötödik Indiana Jones-film után Hollywood az igaziról, Percy Harrison Fawcett-ről, a legendás angol felfedezőről készített filmet.

Fawcett a 20. századi nagy expedíciók legnagyobb rejtélyének főszereplője volt. A róla szóló filmet, a Lost City of Z.-t már vetítik Nagy-Britanniában. Azoknak, akik kedvelik a kalandot és az elméleteket, amelyek szerint az amazóniai erdők nagy antik civilizációk nyomait őrzik, biztosan tetszeni fog.

Fawcett egy ilyen civilizáció nyomait kereste, amikor eltűnt 1925. május végén a brazíliai dzsungelben. Meggyőződése volt, hogy a Mato Grossóban talál egy várost, amelyet Z-nek nevezett el és ahol az igazi El Doradót gyanította.

Fawcett Devonban született 1867-ben. Arisztokrata apja kártyába és alkoholba ölte a család vagyonát. Fawcett ragyogó karriert csinált a hadseregben és a titkosszolgálatban, de nagyon érdekelték a felfedezők jelentései Afrikáról. Úgy gondolta, hogy egyetlen szűz terület maradt neki, Amazónia.

Az első expedíciót 1906-ban a Royal Geographical Society számára vezette. Jelentéseit, amelyekben arról számolt be, hogy megölt egy 19 méteres anakondát, hatalmas mérges pókokkal és kétorrú kutyákkal találkozott, nem akarták elhinni.

A törzsek, amelyekkel találkozott, hol barátságosak, hol ellenségesek voltak. Mindig kevés poggyásszal utazott. Némi élelmet, egy iránytűt, egy kronométert, egy szextánst és indiánoknak szánt ajándékot vitt magával. Barátja lett a nagy elbeszélő Henry Rider Hoggard-nak és Sir Arthur Conan-Doyle-nak, aki beszámolóira támaszkodva írta meg az Elveszett világ című regényét, egy expedícióról, amely dinoszauruszokat talál.

Az első világháború alatt, bár már 50 éves volt, Fawcett, Flandriában harcolt, de 1925-ben ismét Amazóniában volt. Május 29-én érkezett a Dead Horse Camp-hez, egy táborhelyhez, amelyet ő nevezett el egy korábbi expedíció során. Utolsó leveleit feleségének, Ninának címezte, akinek azt írta, hogy ne küldjenek keresésére expedíciókat, ha nem tér vissza. „Ha nekem, aki ismeri ezt az erdőt, nem sikerül, akkor senki másnak sem”. Elindult az ismeretlenbe fiával, a 20 éves Jack-kel és két brazil kísérővel. Senki sem látta többé őket.

Fawcett híresség volt, az amerikai lapok sztárt csináltak belőle. Vonzó külsejével, udvariasságával mindenkit meghódított. Expedíciók tucatjait küldték keresésére. Állítólag 100 ember halt meg a kutatások során.

2005-ben David Grann, a New Yorker újságírója bejárta Fawcett útjának utolsó szakaszait, a Dead Horse Camptől a kalapalo törzsig, amely még látta őt élve. Az indiánoknál fennmaradt a történet, mely szerint a felfedező kelet felé indult tovább annak ellenére, hogy figyelmeztették: arra vad, kegyetlen törzsek élnek. A kalapalók távozása tán még öt napig látták tábortüzeinek füstjét, aztán már semmit. Grann, aki 2009-ben publikálta a Z, az elveszett város című könyvét, meg van győződve arról, hogy Fawcett, ha folytathatta volna útját, megtalálta volna Kuhikugu romjait. A monumentális város, amelyet később Michael Heckenberger antropológus talált meg, több mint ezer évvel ezelőtt már rendelkezett úthálózattal, csatornákkal, hidakkal, palotákkal és öntözéses művelést folytattak.