Michel Brix belga irodalomtörténész A szabad szerelem, egy utópia rövid története című könyvében úgy írja meg a szexuális szabadság iránti vágyat, hogy azt  Thomas Moore híres könyvének, az Utópiának fantasztikus világából vezeti le. A szerzővel a Le Nouvel Observateur készített interjút.

-Hogyan határozza meg a szabad szerelmet?

-Lepkézés, amikor valaki egyik partnertől a másikig száll anélkül, hogy kötődne hozzá. Ez a közös nevezője minden ezzel kapcsolatos „utópiának”, még a középkorban is, ahol néha kapcsolódik a miszticizmushoz, mint például a Szabad Szellem Testvériség nevű eretnek mozgalom, amelynek tagjai az egyháztól eltávolodva kombinálták az Istennel való extatikus egyesült a morális fellazulással, amely szándékosan megsért minden törvényt. Elfelejtették a bűnnek még a létezését is, szexuális promiszkuitásban éltek, meztelenül celebráltak vallási szertartásokat és meg voltak győződve arról, hogy már a Földön részesei Isten dicsőségének. Nem ismertek semmilyen korlátot és azt gondolták, hogy minden vágyukat, főként a szexuálisokat maga Isten sugallja és ezeket be kell teljesíteni, hogy megtörténjen az egyesülés Istennel.

-Azért furcsa, hogy Istent asszociálják a lepkézéssel.

-Valójában két koncepció van. Lehet azt mondani, hogy Isten korlátokat állít a szexuális gyakorlatunk elé, vagy azt akarja, hogy ne legyenek korlátaink, mert minden vágyunkat azért plántálja belénk, hogy elégítsük ki azokat.

-Ön a könyvében azt írja, hogy minden utópista úgy gondolt a szerelemre, mint egy politikai tényezőre. Az ember azt gondolná, hogy mind az utópia, mind a politika messze van az ágytól.

-A szerelem mindig probléma a társadalomban. Először is rendzavaró tényező. Szétszakíthatja a társadalmi osztályokat, szembefordíthatja egymással az egyéneket. Az utópisták pedig rendezett államot akarnak. Ezt a gondolatot megtaláljuk Thomas Moore-nál, de Tommaso Campanellánál is.

-Charles Fourier a 19. századot „a szenvedélyek Newtonjának” nevezi. Mondhatjuk, hogy ő foglalkozott először a szabad szerelemmel?

-Fourier agglegényként öregedett meg, nem volt sem lángoló ember, sem egy Casanova. Az utópista elképzelésein kívül ismeretlen maradt. Egy üzletben dolgozott pénztárosként, könyvelőként. Fourier egyértelműen utópista. Tökéletes társadalmat akart építeni, amelyben minden emberi tevékenység szabályozott, megszabott. „Falanszternek” nevezi, amelyben központi helyet ad a szerelemnek, az éjszakákat a szeretkezés, a nappalokat a gazdasági tevékenység tölti ki. A kettő összefügg nála, mert ugyanaz az ambícvió hajtja: kapcsolatok, új vonzások keresése. Ez a gondolat elég modern, sokan ma is összekapcsolják a szexuális felszabadulást és a gazdasági liberalizmust.

-Ami megdöbbentő ebben az utópiában, hogy olyan szabadságot hirdet, amely kényszerré válik. Például tiltja, hogy mindig ugyanaz legyen a partner. Fourier ezt így gondolta?

-Nem. Ennek a szabálynak egy kivételét is meghatározta. Két ember választhatta egymást, de szűznek kellett maradniuk előtte. Így bizonyíthatták egymásnak szerelmüket. De ez nem tetszett neki, mert ellentmondott a cserén alapuló társadalom gondolatának.

-Meglepő az unalom kérdésének felmerülése. Fourier az intenzitást keresi.

-Igen. Fourier azt ígéri, hogy a falanszterben sohasem fogunk unatkozni. Az unalom maga az ördög. De társítani a monogám házasságot az unalommal, régi gondolat. Fel lehet eleveníteni a Trisztán és Izoldát: amikor együtt vannak, úgy tűnik, unatkoznak, amikor elválasztják őket, vágyuk elviselhetetlenné válik. Egyesek szerint Fourier elveti a házasságot, mert az kell, hogy az intenzitás soha ne csökkenjen, a vágy tárgyának cserélődnie kell.

-Hogyan fogadták annak idején Fourier elképzeléseit?

-Kigúnyolták. Elképzeléseinek vannak olyan aspektusai, amelyeket ma már bizarrnak találunk. Fourier azt gondolta, hogy a bolygó azért működik rosszul, mert nem az ő elképzeléseit követi. Ezért vannak veszélyes állatok, ezért nem lehet inni a tenger vízét, ezért vannak az állatok az ember szolgálatában. Ha követnék őt, narancsokat lehetne termelni Varsóban, inni lehetne a tengerből, még anatómiai változások is lennének az emberben, egy harmadik kar nőhetne ki a hátán. Mindezt ismerték a kortársai, ezért nevették ki. Halála után hívei nem is merték megjelentetni művének a szerelemről szóló részeit. Az első teljes kiadás 1967-ben jelent meg – érdekes, hogy épp egy évvel 1968 előtt.

-Ön könyvében a szabad szerelmet a szex elitjéhez kapcsolja. Mindenesetre így élik meg az érintettek.

-Azt hiszik, hogy azokhoz tartoznak, akik megértették, akik intelligensebbeket a többieknél, hogy mások elrontják az életüket követve az elavult erkölcsi törvényeket. Ezt a szöveget lehet hallani egyes marginális közösségekben is. Emlékszem, hogy egy homoszexuális a 70-es években azt mondta nekem, hogy az első keresztényekhez hasonlítják magukat. Ez a szerelem elitista koncepciója. A szexualitásban sem akarnak olyanok lenni, mint a többiek. Ez egy kicsit előre menekülés, csakhogy ami disztingvált, az idővel banálissá válik és ismét szaladni lehet az eredetiség felé.

Az eredetiség a művészetben Rousseau-hoz kapcsolódik. Az a gondolat, hogy eredetinek kell lenni. Ma ez inkább kényszer a művészeknél, de nem szabad elfelejteni, hogy Racine vagy Moliére nem akartak eredetik lenni. Ha azt mondták nekik, hogy „olyan vagy, mint Szophoklész”, megtiszteltetésnek vették. De Rousseautól kezdve az eredetiség a művészet Grálja lett. Racine vagy Moliére soha nem írták a műveikben, hogy „én”. Ezt törte meg Rousseau a Vallomásokban, amikor saját magáról beszélt. Ez forradalom volt. Innentől kezdve a művész az, aki önmagáról beszél, ez erénnyé vált. És ennek van összefüggése a szabad szerelemmel. A 20. század elején az erkölcsök még elég szolidak Ezt megkérdőjelezni, lepkézni, más szexuális gyakorlatnak hódolni például a szürrealisták szerint az eredetiség egyik módja volt.

-Miért voltak a szürrealisták annyira elragadtatva Fourier-től?

-Azt gondolták, hogy a nőt fel kell szabadítani, de ez számukra főleg azt jelentette, hogy hozzáférhetővé kellett tenni.

-Könyvében szó van Wilhelm Reichről is, aki ezt a témát a marxista filozófiával köti össze. Ő beszél a szabad szerelemről olyan értelemben, ahogy a 70-es években értelmezték.

-Igen, visszatér más elavult elképzelésekre, de nevetséges módon. Azt mondja például, „amikor ágyba bújunk, tudnunk kell, hogy ez hasznos a forradalomnak”. 1957-ben halt meg. Gondolatai hatottak a 68-asokra, de széles körben is terjedtek. Nem biztos azonban, hogy a 68-asok művének elolvasása következtében fogadták el tanait.

-Van-e kapcsolat a Fourier által megálmodott világ és aközött, amit 68 májusában akartak megvalósítani?

-Igen is, meg nem is. Az Új szerelmes világ 1967-ben jelent meg, és René Schérer, aki Guy Debord szituacionista mozgalmához tartozott, három könyvet is írt Fourier-ről a következő években. A 68-asok az erkölcs terén inkább kollektivisták és progresszisták, politikai és gazdasági vonatkozásban pedig újraelosztók. Tévesen értékelték Fouriert, aki nem volt újraelosztó, a tulajdon híve volt. A 68-asok figyelmetlenek voltak, azt gondolták, hogy a falanszter azt jelenti: mindenki egyenlő az anyagiakban.

-A feministák a 70-es években jól fogadták Fourier művét, mert bírálta a házasság intézményét. Ön szerint ez paradoxon. Miért?

-Üdvözölték, mert egy sor pozitív dolgot mondott a nőkkel kapcsolatban. Például, hogy minden szakmában helyet kell adni a nőknek, de nem vették észre, hogy Fourier utópiája nem kedvez nekik. A falanszterben mindenkinek a rendelkezésére kell állniuk, a monogám házasságot tehát el kell törölni. Jó esetben a poligám házasság megengedhető.

-A hűség is lehet utópia, nem?

-A hűség nem utópia, hanem ideál.

-Napjaink társadalmi fourierista. A modell a szexuális aktivitás mindenáron.

-Montaigne szerint minden probléma abból adódik, hogy nehéz belülről szabadnak lenni és elfogadni a társadalom szabályait úgy, hogy ne falják fel az embert. Nem szükséges tehát forradalmat csinálni.