David Glasheen 73 évvel ezelőtt született Sydney-ben. Életének utóbbi 20 évét azonban egyedül töltötte, mint Robinson Crusoe, Restoration szigetén, egy kis földi paradicsomban, Ausztrália észak-keleti partjánál, amely nevét William Bligh kapitánytól kapta, aki legénysége hozzá hű tagjaival itt talált menedéket a Bounty lázadása után 1789-ben. Glasheen itt él egyedül „Péntekével”, Polly nevű dingójával.

A 80-as években még gazdag üzletember volt, elnök egy aranybányának Pápua-Új-Guineában, de 1987-ben, a „fekete hétfőn” elvesztette szinte minden vagyonát, 10 millió dollárt.

„Két út állt előttem: vagy újra nekigyürkőzöm és újrakezdem a megszokott életemet, vagy újat kezdek. Én ez utóbbit választottam” – mesélte.  De most bajban van. Lehet, hogy el kell hagynia a szigetet.

„1993-ban megtudtam, hogy a szigetet bérbe lehet venni. Három társammal jelentkeztünk, és felajánlottuk, hogy kiépítünk a szigeten egy turista részt. Az őslakók ez ellen tiltakoztak és bepereltek. Csak négy év múlva sikerült megszereznem az 50 évre szóló bérleti szerződést.”

De akkor már nem volt kedve a turista központ létrehozásához. Ezért viszont az üzlettársak perelték be.

Több éves pereskedés után a bíróság nekik adott igazat, de ő nem adja fel, nem megy el a szigetéről. Mellette állnak most már az őslakók, mivel nem akarja odacsalogatni a turistákat.

Mindezt napelemes telefonján mesélte el Glasheen a La Repubblicának. Ez a szerkezet ugyan gyakran lemerül, és akkor a Facebookon kommunikál. Ezt naponta kétszer tudja használni az otthonától 30 km-re működő wifi-n keresztül.

Az internet által sok emberrel van kapcsolatban. Évente egyszer elmegy Cairns-be beszerezni, amire szüksége van. Egy kis generátort működtet, korlátozott mennyiségű ivóvize is van, vásárolt egy sörkészítéshez szükséges berendezést. Halászik és művel egy kis konyhakertet. Minden évben meglátogatja egy pár jó barátja, és ő is elutazik időnként Kanadába, Angliába, Mexikóba, ahol a testvére él.

„Nem élek napi rutinnal. Az egyetlen dolog, amit megteszek minden reggel: megnézem, hogy a bárkám rendben van-e. Aztán azt és akkor csinálok, amikor kedvem tartja. Nem megyek el innen soha” – mondja mély meggyőződéssel az egykori üzletember.