csavargó hölgy maradj még
míg az éj nem ér véget
csak állomás vagyok utadon
szeretôd nem lehetek
hógyermekkel osztottam ágyam
mikor fegyverrel szolgáltam
hogy az éji fagy keményebb legyen
mindenkit legyilkoltam
haja a tiédhez volt hasonló
de ha álomba merült
mint…
Piacról jövök haza, alaposan megpakolva, útközben az aluljáróban veszek egy kenyérlángost, megérdemlem, pláne a vásárlás előtt úsztam, gőzöltem is, és még odébb az ebéd. A római romok árnyékában egy még szét nem szedett padra leülök, csendben falatozom.
Idős hölgy…
Mikor a dal elhal
mikor a dal elhal
mikor a dal elhal
üsd le a fényt
a zene örök jóbarát
táncolj ha mersz
a tûzön át
a zene örök jóbarát
míg a vég tör át
törölj ki a feltámadók névsorából
börtön kapjon néhányat a névkártyámból
barátaim…
Még hajdan gyerekkoromban olvastam Defoe Robinsonjában, hogy Péntek kiköpte a sót, és soha nem fogadott el sózott ételt. Ezt gazdája a barbárság enyhe jelének tekintette. Holott Péntek lehet, hogy tudott valamit.
Eltelt éveim nagy részében vadul sóztam mindent: krumplit,…
Az egyik reggel Életem órája 2002. január 1-et mutatott, 17.45-öt. Akkor már egymáséi voltunk, de még nem osztottuk meg a mindennapokban ágyunkat, asztalunkat, sőt, nászunk titok volt ország-világ előtt. Aznap én fiaimmal Sousse-ban, a bazárban vízipipáztam, a srácok már…
Az volt a tenor- és szopránszaxofonnak, mint Charlie Parker az altnak. Az volt a jazznek, mint Bartók a klasszikus zenének. Nemcsak alapvetően újította meg hangszereinek hangzását, hanem a végletekig tágította a jazz határait, miközben az őse volt azoknak a törekvéseknek is,…
lenni
lőtt sebek mögötti
szűz fehér falon fénnyel írt intelemnek
lenni
ezerszínű napfordulók közé
kapaszkodó egyenlőségjelnek
lenni
túlcsordult látóhatárok
örökkévalóságba fogadott lelencének
lenni
kátyúba ragadt lomha…
