Már megint választunk. Azaz szavazunk, mert a választási lehetőség fölöttébb korlátozott. Vagyis választhatunk rossz és még rosszabb között, mert a jók nem politizálnak.
De azért van egy esély. Mint arról a közhírügynökség felvilágosított, hajléktalanok is indulhatnak jelöltként az őszi önkormányzati választásokon. Bár nem szavazhatnak, mert ahhoz állandó, bejelentett lakhely kell, ha regisztrálják magukat a választási bizottságnál, akár főpolgármester-jelöltek is lehetnek. Hogy mint jelöltek, miként igazolják magukat, hogy élnek és léteznek, arról nem szól a fáma.
Nem érzed a demokrácia lényegét, ez az igazi néphatalom – mondja kollégám, mikor a hír hallatán némi fejcsóválásba kezdtem, pedig évtizedek óta értem és szeretem a szürrealizmust. Végül is, miért is ne? Rájuk aztán senki sem mondhatná, hogy nem ismerik az életet.
Ajánlócédulák? Az élelmesebbje biztosan összegyűjti majd azokban a kocsmákban, amelyekben néha meghúzzák magukat, esetleg annak a templomnak a kapujában, ahová mostanság a főpolgármester úr jár, mindig utolsóként érkezve, elsőként távozva miséről, vagy az aluljárókban, ahonnan ugyan rendszeres időközökben kitiltják őket, de mindig visszaszivárognak.
Nekem lenne is egy jelöltem. Az a férfiú, aki már több mint 20 éve ott kóborol a környékünkön, egy pólóban, egy rövid nadrágban, egy ideje már van tornacipője, régebben télen is mezítláb járt. Ideális lenne a főváros szociális gondjainak megoldására. Aki átélte és túlélte az elmúlt évtizedeket, és ahogy átélte, attól nem sajnálnék semmit.
De mi lesz, ha Diogénészünket tényleg megválasztják, és kikupálódik? Rágondolni is rossz.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
