2014. sze 01.

Elmeél 32.

írta: Göbölyös N. László
Elmeél 32.

Tudjátok, miért jönnek a nagy viharok, földrengések és egyéb természeti katasztrófák? Hogy az ember ne legyen annyira nagyra nemlétező mindenhatóságával.

Kinek kell olyan isten, aki előtt az embert nem illeti meg az ártatlanság vélelme?

Törődik-e veled Isten? – teszik fel az újabb kérdést. Mindenkit megszólal, csak éppen a segélykérő sms-ekre nem válaszol.

Több halál van a hit rovásán, mint élet – emlékeztet egy vérfoltos kolostorfal.

Ha végleg eltűnnének a határok, és mindenki ott élne, ahol a legjobban lehetne önmaga, talán nem lenne már szükség az egyéni identitásra sem. Vagy pedig több identitás békésen megférne bennünk és senki nem akadna fenn rajta.

Igaz-e, hogy álmainknak valamennyi szereplője mi magunk vagyunk?

Beleéltem magam, hogy milyen lehet igazi hírességnek lenni, akit százak rohannak meg egyszerre. Pedig engem csak egy-két ember talál meg mostanában, akik olvasták könyveimet. Néha nyomasztó érzés, hogy mit adhattam másoknak, sokszor akaratomon kívül, de azért a hiúságomnak jól esik.

Vajon mi lakhat egy olyan ember lelkében, aki este, egy sötét tengerparton, egyedül gyűjti a kavicsokat?

Ha fent vagyok, a hűvöset szeretem. Ágyban viszont csak a forróság kell.

 

Szólj hozzá