Mintha egy gyönyörű, egészséges nyomdaszagú nagy LP-t tartanék a kezemben, de nem LP, mert 2 CD-t, illetve 2 DVD-t rejt. Mintha egy nagy, színes, izgalmas képekkel teli könyvet tartanék a kezemben, de nem is könyv. Hatvannégy oldalas „bookletet” rejt az észak-amerikai szőttes motívumaival telepingált borító, de az nem is igazi booklet, a mérete miatt.
Mindegyik együtt.
Amiről beszélek, a Djabe Witchi Tai To című, 1998-es, korszakalkotó lemezének „végleges” (?) teljes (?) kiadása, igazi, gyűjtőknek való csemege, amely hangzásban és látványban összefoglalja mindazt, ami a Djabe nagy berobbanásából dokumentálható, természetesen napjaink technikai lehetőségeit maximálisan és avatott kézzel kihasználva.
A Witchi Tai To már annak idején is szenzációt keltett a zene mellett különleges csomagolásával, bonus „enhanced” CD-jével, amelyen az extrákat lehetett lejátszani, köztük egy 1997-es koncertfelvételt, és szemet gyönyörködtetőek voltak a lemezt kísérő füzet képei is. (Volt a lemeznek bakelit-változata is…) A képek most LP-nagyságban tárulnak elénk, számos más korabeli fotóval együtt. Egy évvel később kiadták a Witchi Tai To Live VHS-kazettát, amelyen az 1998-as Petőfi Csarnokbeli koncert volt látható, majd két évvel ezelőtt megjelent egy olyan audio- és video DVD, amelyre felkerült az 1997-es buli. Most e „dobozban” mindez együtt van, ráadásnak még ízelítőt kapunk a 97-es West End-fesztiválos fellépésükről a Budai Parkszínpadon (ott voltam, akárcsak egy évvel később a PeCsában, de a Parkszínpad már nem létezik…), a Rádió Márványtermében tartott koncertjükből, sőt, még belefülelhetünk a próbájukba is. Minden hangból, mozdulatból láthatjuk, hogy ekkor nagyon együtt volt a Sipos András, Égerházi Attila, Muck Ferenc, Barabás Tamás alkotta kvartett. A történeti hűség kedvéért megnézhetjük azokat a zenéléssel, hangszerbemutatókkal egybekötött interjúkat, amelyeket a különböző tv-csatornák készítettek az együttessel annak idején, és (now and then) a három életben lévő tag másfél évtized után visszatekint…még mindig hihetetlen kimondani, hogy Sipi nincs az élők sorában, de játékával, a zene, a hangszerek iránti mélységes alázatával, megörökített bolondozásaival elpusztíthatatlan. A 2014-es vallomások írásban is olvashatók, miként Attila útmutatói az egyes darabok születéséről. Az egészből nekem egy kicsit hiányzik, hogy miként reagált az akkori közönség, a tapsokon túl – akár képben, hangban, akár írásban. De ez már tényleg csak kötözködés.
A zenészek egyöntetűen vallják, hogy a Witchi Tai To kiállta az idő próbáját. Ezt, mint zenehallgató, csak megerősíteni tudom, és ez a kiadvány méltó az egykori úttörő munkához. És miközben a Djabe egyre újabb és újabb területeket fedez fel a modern zenében, érdekes visszatekinteni arra az időre, amikor még éppen csak kijutottak a fényre egy ismeretlen ösvényről és rájöttek, hogy megérte bátornak lenniük.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
