Hogyan küzdhetünk a Calimero-szindróma ellen, hogyan győzhetjük le azt az érzésünket, hogy a sors tör mindig ránk? - veti fel a kérdést a Le Figaro.
Hogy a magyar olvasó is értse: Calimero egy régi olasz reklámfígura, egy kis fekete csirke, amely minden baját annak tulajdonítja, hogy kicsi és fekete.
„Ez csak velem történhet meg - Ez sem fog sikerülni - Az élet igazságtalan” - fakadnak ki a szindróma érintettjei, akik, bármi történik velük, a sorsot hibáztatják.
Holott a pszichológusok szerint sorsszerűség, mint olyan, nem létezik. A magatartási és kognitív terápiák igyekeznek harcolni ez ellen a determinizmus ellen, amely fogva tartja az embereket. Ha, például, valakit elbocsátanak az állásából, a pszichológus szigorúan a tényekből kiindulva próbálja megértetni páciensével, hogy ennek nem természetfeletti oka van, hanem lehet a munkahelyi struktúra rossz működése, az elbocsátott munkájának minősége, vagy magatartása és egy sor más munkahelyi, emberi körülmény. A meggyőzés akkor sikerül, ha a páciens nem ragaszkodik a Calimero szerephez és ez nem is olyan egyszerű, mivel tartalmazhat másodlagos előnyöket, amelyekről a páciens nem szívesen mond le, már csak azért sem, mert sokszor nem is tudatosan vállalja ezt a szerepet.
Ismerős az idős rokon, aki állandóan panaszkodik, hogy egyedül van, beteg, kizárólag azzal a céllal, hogy sajnálják. De ennek a célnak az elérése nemcsak az idősebbek privilégiuma. Egy fiatal nő, aki talpraesettsége miatt az anyja kedvence, maga is megtesz mindent hogy ez így is maradjon, már csak azért is, hogy ébren tartsa húga féltékenykedését. Majd beleun a szerepbe és mártírnak állítja be magát, hogy végre őt is sajnálják.
A probléma ezzel a fajta magatartással csak az, hogy rövid ideig van jó hatással. Egy idő után mindenkinek elege lesz és nem törődnek vele. Ez viszont nagyon negatív hatással van az illetőre, aki depresszióba eshet” - magyarázza Nayla Chidiac szakorvos.
A pszichológusok szerint a problémát súlyosbítja az is, hogy a társadalom egy uralkodási-alávetettségí rendszeren alapul. Az emberek egy része fél a hatalomtól, mint valami heves, agresszív dologtól, ezért inkább hagyja magát “felfalni azoktól, akik az uralkodói természetüket fejlesztették ki, mintsem, hogy kockáztassák, hogy ők is így viselkedjenek.
Ez különösen érzékelhető a fizikai és pszichikai bántalmazások elszenvedőinél. Pedig a hóhér és az áldozat ugyanannak az érmének a két oldalát képviselik, azokat, akik kifejlesztik uralkodni vágyásukat, hogy hasznot húzzanak belőle és azok is, akik félnek felhasználni ezt a képességet. Mindkét félnek meg kell tanulnia az új képességek kifejlesztését.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
