Hogyan alakult ki az emberi arc? A kutatók, akik ezzel az izgalmas kérdéssel foglalkoztak, a koponya két részét tanulmányozták: A hátsó részét, amely az agyat tartalmazza és az elülsőt, a csontokat, amelyek az arcnak adnak formát. Tapasztalataik szerint ennek a két résznek az összeilleszkedés a kulcs a kérdés megértéséhez és arra is választ ad, hogy az embereknek miért nincs majomarcuk.
A kutatók, akiknek vezetője Paul Palmqvist, a malagai egyetem paleontológusa volt, vizsgálták csimpánzok, gorillák, bonobók és orángutánok koponyáját és mindnél ugyanazt a fejlődési szabályt találták: minél nagyobb a koponya hátsó része, annál nagyobb az elülső is. Ez utóbbi csontjainak ugyanis tartaniuk kell azt a hatalmas fogazatot is, amely szükséges a dzsungelben található bogyók, levelek, gyümölcsök leszakításához és megrágásához. Ezzel magyarázható, például, hogy bár a csimpánznak és a gorillának ugyanakkora agya van, a gorilla koponyája sokkal nagyobb.
A kutatók tanulmányozták az australopitecusok különböző fajtáit, akik két lábon jártak és Afrikában éltek 3.5 millió évvel ezelőtt. Koponyájuk elülső része ugyanannak a fejlődési szabálynak felelt meg, mint amit a főemlősöknél figyeltek meg.
A Homo sapiens megjelenésével azonban radikális változás következett be. A sapiens egyre nagyobb agyat fejlesztett ki és az arcrész kisebbedett, mintha a hátsó résznek szüksége lett volna az elülső biológiai forrásaira. Ez a folyamat Afrikában kezdődött a Homo habilis-szel 2,5 millió évvel ezelőtt és terjedt abban a mértékben, ahogy területeket hódított meg, a Homo erectus-szal, a Homo georgicus-szal, a Homo antecessor-ral, majd a neandertálival, a hozzánk legközelebb álló rokonunkkal, aki 20 ezer évvel ezelőtt tűnt el. A fejlődési folyamat a Homo sapiens-szel érte el a csúcsát, akinek az arca minden emberféle arcától kisebb és keskenyebb lett.
A kérdés, hogy az addigi fiziológiai paraméterek miért kezdtek megváltozni a nagyobb agy és a kisebb arc irányába. A kutatók szerint azért, mert a Homóknak egy merőben más környezethez és helyzethez kellett alkalmazkodniuk. E változások között volt a hús-étrendre való áttérés, amely alapvetően fontos volt az agy ellátásához, amelynek az egész testenergia 22%-ára volt szüksége. /a csimpánz agyának csak a 8%-a kell/.
“Feláldozni a szívet, a májat vagy más alapvetően fontos szervet, fiziológiai merénylet lett volna. Végül az emésztőszervek, az arc és a fogak lettek kisebbek a kiegyenlítődés végett.” - magyarázta Palmqvist.
Az emberi arc egy másik sajátossága, hogy hosszú ideig, a gyermek- és a serdülő kor ideje alatt érik meg. Ebben a vonatkozásban egy ember koponyája lényegesen különbözik a csimpánzétól, de a gyereké és a csimpánzbébié közelebb van egymáshoz és a felnőtt emberé is jobban hasonlít a csimpánzbébiéhez.
És ha nem következett volna be a fentebb leirt radikális változás? “Akkor maradtunk volna australopitecus-ok, nagyobb arcunk lenne és valószínűleg nem fejlődött volna ki ilyen nagy agyunk.” - volt a kutatók válasza.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
