Írolvasgondol

03.17.

Első és remélhetőleg utolsó Kihaénnem kijelentette, hogy a globális többség békét akar. Akkor most már ő is abbahagyhatná a folyamatos háborús uszítást. Nehéz lesz, mert a mindenáron való harc a lételeme.....

03.18.

A hozzánk legközelebbi szupermarketben a legolcsóbb 250 grammos magyar vaj 1500 forint. A mellette lévőben ugyanekkora német vajat fele ennyiért lehet kapni. 

03.21.

A tavasz első napja. Édesanyám születésnapja. Mivel idősödvén nem szerette már az évek múlását, kitaláltuk, hogy „a tavasz első napja” alkalmából köszöntöttük meg és belement ebbe a játékba. Tavaly tehettük meg utoljára, 91. születésnapján. Az idén már nélküle köszöntött be a tavasz.

Amerre járok a városban mindenütt régi sikeres pop-rock együttes koncertjeit hirdetik. 40, 50 évesek. Van köztük, amelyik már újkorában is ciki volt, és vannak, amelyek régen elvesztették hitelességüket. Mégis erőltetik, mert biztosan van rájuk igény. Mint a naponta közvetített nótaestre és kívánságműsorra, amelyben szívesen megvizsgálnám a levélírók valódiságát…

Sajnos nincs ez másként a hajdan volt külföldi rock-legendákkal sem. Egyikért-másikért sokáig éltem-haltam, aztán egy idő után már nem mentem el az újabb koncertjeikre, mert azt az emléket akartam megőrizni róluk, amikor még élőben is csúcsformában  voltak. Inkább előveszem régi lemezeiket, amelyek ma is úgy szólnak 40-50 év után, ahogyan újkorukban.

Egy kiló kaliforniai paprika már 2500 forint a boltban, a piacon 2800. Igaz, fél kiló magyar, valójában import sárga paprika is egy ezres. Egy ponton a leszokás nagyobb úr lesz, mint a szokás…

03.22

Megvan az új sanzonbizottság.  Csoda, hogy máriaországbeli Robika mg őszintekőkemény Attila nincsen benne, beleférnének a csapatba. Esetleg még Gyuribácsi és az örökifjú Klárika, most nagyon futnak. Vannak, akiknek mindenhol ott kell lenniük, mások már régen megélhetési zenészek. Azért akad még néhány ember rajtuk kívül is. És ehhez is Petőfi nevét bitorolják. Aki semmilyen hatalommal nem volt kibékülve és nem ismerte a megalkuvást. Szerencsére vannak olyan „hőseim”, aki – természetesen – kimaradtak belőle. Valószínűleg fel sem kérték őket. Mert vannak emberek, akiket akkor sem tudnak megvenni, ha már minden és mindenki eladó. Jut eszembe: engem sem próbáltak még soha megvenni és erre egyre büszkébb vagyok…

De az sem kizárt, hogy az egész a szokásos gumicsont-műbalhé az egyik tag körül, hogy addig se figyeljen senki egy nagyobb méretű disznóságra.

03.23.

Ma olvastam Petőfitől a következő sorokat, 1846-ból:

„Mit ettél föld, hogy ennyire szomjazol?

Hogy ennyi könnyet, s annyi vért iszol?”

03.24.

Olvasom, hogy szülői feljelentésre kirúgtak egy tanárt, mert Michelangelo Dávidját mutatta meg a diákoknak művészettörténet órán. Aztán kiderült, hogy mindez Floridában történt. Persze azon sem csodálkoznék, ha mindez nálunk esett volna meg a nagy közerkölcsösség jegyében. Amúgy pedig az ilyen szülők szoktak nemi nyomorukban titokban pornót nézni…

03.26.

Rövid időn belül második magyarországi párt változtat nevet. A kormányzó párt is ezt tette már néhányszor, attól még ugyanaz maradt. Bő 30 éve dolgoztam egy rövid ideig az Interkoncertnél, amikor beléptem, lelkesen magyarázták, hogy most már Rt. és vége a régi „kommunista stílusnak”. Néhány hét alatt rá kellett jönnöm, hogy az új cégér mögött ugyanaz a bürokratikus, a zenei világ működéséhez semmit sem értő szervezet húzódik. A pártnévváltásokkal kapcsolatban sincsenek illúzióim.

03.27.

Húsvétra a honi éremkibocsájtó Jézus, a megváltó címmel színarannyal bevont rézérméket kínál jutányos áron. Ezért még a kufárok sem állítanák fel standjaikat a templomban, sőt, azon kívül sem, álájtatosoknak azonban megteszi. Egy időben Szüleim, egyfajta befektetésképpen, rendeltek tőlük különböző érméket, bár sajnos ritkán találták el ízlésemet, haláluk után lemondtam mindet, de azóta is ostromolnak ajánlataikkal. Vajon mi kellene hozzá, hogy végleg leszálljanak rólam?

Azt állítja a hivatalosmédia (a továbbiak hm…), hogy az Eurobarometer szerint az uniós átlagnál alacsonyabb az EU magyarországi támogatottsága. 1. Hiányzik a pontos forrásmegjelölés. 2. Minket megint a kutya sem kérdezett. E két pontnak amúgy már nincs semmi hírértéke számomra.

És megint Petőfi, 1846-ból, a Dalaim című verséből:

"De mit tűr a szolgaságnak nép?

Miért nem kél föl, hogy láncát letépje?

Arra vár, hogy isten kegyelméből,

Azt a rozsda rágja le kezéről?"

03.28.

A főkegyúr félkegyelmesen úgy döntött, hogy Magyarország mégis támogatja Finnország NATO-csatlakozását. Vajon mi változott hosszú hónapok ellenállása után? A Nyugat biztosan többet ígért, mint az egyre nagyobb szarban lévő orosz gazda…

03.30.

Mit látok? Elnökasszonyunk a török elnökkel való találkozás során elítéli az orosz agressziót és a béke feltételeként Moszkva kivonulását jelöli meg. Honi viszonyainkat ismerve aligha saját partizánakciója volt, csak neki jutott az a feladat, hogy ezt kimondja egyelőre lapító főnöke helyett. Valamit le kellett már tenni az asztalra, miután kis hazánkat még a „demokráciacsúcsra” sem hívták meg….