A Nő: univerzumunk egyik fele. Aki nélkül nincsen Egység. A Jin, aki nélkül mi, Jangok, nem érünk semmit. És nemcsak azért, mert mindannyiunkat Anya szülte és nemcsak azért, mert a Nő Szerelmünk Tárgya. A Nő – Társ, aki ha kell, erőt ad, ha kell, gyengédséget, szeretetet, józanságot, hitet, biztos támaszt a Férfinak Anyaként, Asszonyként, Kedvesként. És akkor boldog, ha mindezek az érzések kölcsönösek a Férfival, mert így születik meg a harmónia, a belső béke, amely révén együtt valósítják meg közös életüket. Ihletet, bátorítást adnak egymásnak, hogy minél jobban kiteljesedjenek, közös és önálló dolgaikban is. És örüljenek egymás sikereinek, érezzék azt minden pillanatban, hogy ez „nélküled nem lehetett volna…”. És mindez akkor sikerül a legjobban, ha az a bizonyos „jóban-rosszban” az élet minden területén megvalósul, a terhek elosztásában is. A családi életben, a gyermekek nevelésében is. Mert egyiknek sincsen született előjoga a másik felett, akármit is mondanak, akármire is hivatkoznak önjelölt nagyokosok.

A Nő, mint a Férfi, önálló akarattal rendelkező emberi lény, saját vágyakkal, ambíciókkal, amelyek ésszerűen beilleszthetők a modern társadalom elvárásaiba. Azt hittük, itt Európában már vége annak a világnak, amikor felülről akarják megmondani, hogy mi a nemek társadalmi szerepe. Sajnos, még mindig akadnak, akik erre hajlamosak és véleményüket megfellebbezhetetlennek tartják. A legutóbb elhangzott otrombaságokat nem lehet „elszólásnak” tekinteni, mert azok az illető és a hozzá hasonlók alapfelfogásából erednek és szervesen következnek a korábbi, „tréfás” megnyilvánulásokból.

Most úgy tűnik, hogy a „párt ökle” a szokottnál is jobban kiverte a biztosítékot. Lehet, hogy annyira, mint 9 évvel ezelőtt azzal a bizonyos kötéllel. Akkor egy választás sorsa múlott rajta. Most éppen nincsen választás napirenden, viszont már jó ideje várjuk: mi lesz az a pont, ami végleg áttöri a közvélemény túlságosan magas „felháborodási küszöbét”? Lehet, hogy, mint már oly sokszor, ismét a Nőkben bízhatunk?