„Emlékszem az apám által elszenvedett megaláztatásokra, amikor nem talált munkát és anyámtól függött. Emlékszem a dühére, és a darabokra tört önérzetére. Ezért értem meg a Tea Party jobboldalát: az a gazdaság, amely a kézműipart felváltja a szolgáltatásokkal, sok embert magára hagy, akik csak a kezükkel tudnak dolgozni. Nem feledhezhetünk meg róluk. A testvéreink” – nyilatkozta négy évvel ezelőtt a Corriere della Serának Bruce Springteen egy interjúban, amelyben dicsérte Barack Obamát, de figyelmeztette a demokratákat, hogy arról, hogy évtizedek óta az amerikai kézműipari szektor munkalehetőségei Ázsiában landolnak.
Ő ezt hangoztatja, énekli több mint 40 év és a Financial Times nem véletlenül írta róla egy vezércikkében, hogy az múzsái „az ipartalanítás áldozatai”, akik valahol Donald Trump szavazóit szaporítják és akik megvalósították a Brexitet.
De miért van az, hogy Sunderlandben, ahol Nagy-Britannia EU-kilépésére a legtöbben szavaztak, sohasem volt egy Springsteen? – kérdi a FT. Mert ő mélyen amerikai jelenség, és a szeptemberben megjelenő Born To Run című önéletrajzát „el kellene olvasni azoknak a politikusoknak, akik elég intelligensek ahhoz, hogy megpróbálják megérteni, hogy a dolgozó osztály mennyire kiábrándult és nemcsak a munkanélküliségről szóló puszta adatokat.”
Nagy-Britannia – érvel a Financial Times – minden nyugati országnál több ipari munkahelyet vesztett el, miután a legtöbbet hozta létre, de kevés kulturális krónika foglalkozott ezzel mélyen, megelégedett azzal, hogy szentekké emelték a dolgozókat egy baloldal krédóba rakva őket, amelyben, mint utópiában, soha nem hittek.
Vagyis Billy Bragg zenéje és Ken Loach filmjei nem tudják megszólítani úgy Anglia lelkét, ahogyan Springsteen zenéje, amely nagyon népszerű Angliában. Négy évvel ezelőtt volt éppen Sunderlandben egy emlékezetes koncertje, amelynek nyomai vannak a YouTube-on és amatőrfelvételeken. A The Independent írta ebből az alkalomból, hogy a legutóbbi albuma, a Wrecking Ball, mint a Born To Run vagy a The Rising, megragadja a mai Amerika szellemét, ha nem az egész Nyugatét.
Springsteen mindig elutasította a konkrét politikai szerepvállalást és ez még erősebbé tette. A Born In The U.S.A. című dal, amelyet Ronald Reagan hazafias himnusznak tartott, valójában vádirat volt, amely egy vietnami veterán történetét mondta el, akit születése óta ütöttek és hazatérve egy olajfinomítóban talált munkát. Csak Springsteen énekelhette meg anélkül, hogy feldühítse az amerikai dolgozókat, akik tisztelik a rendfenntartó erőket, egy fegyvertelen afrikai emigráns halálát, akit agyonlőttek a rendőrök, 15 évvel a Black Lives Matter létrejötte előtt.
Csak Springsteen énekelhette meg 2001. szeptember 11 tragédiáját a The Rising-ban, mert nem sokkal később egy reggelen Asbury Parkban egy autós megállt mellette a szemafornál és kiszólt hozzá: „Szükségünk van rád”. És elkezdett leveleket írni azoknak azon áldozatok hozzátartozóinak, akikről tudta, hogy kedvelték őt.
Annak megértéséhez, hogy Sunderlandben miért nem született egy Springsteen, talán a merev brit osztályrendszert lehet hibáztatni, amelyet nagy részben olyanok kormányoznak, akik együtt tanultak Oxfordban vagy Cambridge-ben – írta a Corriere della Sera.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
