2014 novemberében a Harry Ransom Center, a texasi egyetem múzeuma kb. 2 millió dollárért megvásárolt Gabriel García Márquez irodalmi örökségét. Most ez a hagyaték mindenki számára ingyen hozzáférhető lett a világhálón.

Ez szokatlan dolog, annál is inkább, mert a művekre még érvényes a szerzői jog. A múzeum azonban hangsúlyozza, hogy e szabad hozzáférés az örökösöknek köszönhető, akik nem kifogásolták az eljárást.

Több mint 27 ezer dokumentumról van szó, amelyek 50 évet fognak át. A nyelvük döntően spanyol, de vannak írások olaszul, franciául és angolul is.  Fotókat, esszéket, leveleket, feljegyzéseket is tartalmaz az örökség, sőt annak a beszédnek a felvételét is, amelyet 1982-ben mondott el Stockholmban az irodalmi Nobel-díj átvételekor.

Vannak a hagyatékban személyes iratok, iskolai bizonyítvány, útlevelek. Sok a még soha nem publikált anyag, amelyből kiderül, hogy kikhez fűzték baráti szálak, többek között Fidel Castro kubai elnökhöz, milyen szenvedélyek és rögeszmék tették őt a dél-amerikai irodalom legendás figurájává, „Gabóvá”. De abba is betekintést nyerhetünk, hogy mi volt az olyan remekművek alkotói hátterében, mint a Száz év magány.

A levelezéséből megtudhatjuk, hogy amikor leghíresebb könyvét írta, egyes fejezeteit elkükdte barátainak, kritikusoknak, mert kíváncsi volt a véleményükre. A könyv számos részletét publikálta különböző folyóiratokban a világ minden részén, aztán a közönség reagálása alapján javított rajtuk. Márquez nem titkolta, hogy hiú művész: voltak dossziéi, amelyekben gondosan megőrizte mindazokat a cikkeket, amiket róla írtak, több olvasójával levelezett is.

A digitalizálásból kimaradt a Találkozunk augusztusban munkacímű befejezetlen regényének tíz, vázlatos fejezete. Aki el szeretné ezeket olvasni, annak a Harry Ransomhoz kell utaznia.