A vízmedence, amelyet Jordán-folyó táplál, egyre sekélyebbé válik. Míg a 60-as években a Holt-tenger még 394 méterre volt a tengerszint alatt, ma már 423 méterre süllyedt. Évente egy métert veszít, ami azt jelenti, hogy naponta 8 millió köbméterrel kevesebb a vize – írja a La Stampa.

A kiszáradt mederrészekbe több méteres átmérőjű üregek keletkeznek, amelyeken veszélyes járni. Az elsőt 1980-ban regisztrálták, azóta több ezrével vannak.

A Jordán, az egyedülő folyó, amely beletorkollik, segítséget jelenthetne, de víze szintén apad, öntözésre használják.

A műholdak felvételein jól látható, hogy a Holt-tenger már két medencére oszlik. A sekélyesebbikben intenzív bróm, magnézium, nátrium-klorid és más, a kozmetikai iparban felhasznált ásványok kitermelése folyik.

Aki 15-20 éve járt arra, szállodák sorát láthatta a vízparton, ezek az épületek most a sivatagban állnak, a zsugorodó víztől távol, ez vonatkozik a régen vízparton futó útra is.

A Holt-tengert már 2014-ben felvette a Time annak a 10 helynek a listájára, amelyet sürgősen meg kell látogatnia annak, aki még látni akarja. Ötven, vagy kevesebb év alatt a helyén csak egy sós sivatag lesz. Ráadásul a klímamodellek is azt mutatják, hogy az egész régióban szárazság uralkodik el. Izraelt ez már 5 év óta sújtja.

Mindez már természetes okokból megtörtént a múltban. Az amerikai geofizikusok társaságának 2011-es találkozóján egy nemzetközi kutatócsoport ismertette, hogy 120 ezer évvel ezelőtt a Holt-tenger teljesen kiszáradt a mostanihoz hasonló vagy még magasabb hőmérséklet miatt. A hőség két jégkorszak között 130 ezer évvel ezelőtt kezdődött és 114 ezer éve fejeződött be. A sziklák megvizsgálásából azonban az is kiderült, hogy voltak időszakok, amikor a tenger az egész völgyet ellepte és a víz 260 méterrel magasabb volt, mint az utolsó jégkorszakban, 25 ezer évvel ezelőtt.

Visszafordítható-e a mostani helyzet? Számos program van, de ezek egyelőre holt betűk maradnak.

A 70-es évek óta időnként vissztér egy csatorna vagy alagút, vagy egy vízvezeték terve a Vörös-tenger vagy a Földközi-tenger és Holt-tenger között, amely a vízszint emelésén kívül arra is szolgálna, hogy a két vízterület közötti szintkülönbségnek hála villamos energiát lehessen termelni, így a kiadások is megtérülnének. 2013-ben egy ilyen terv megkapta a Világbank kedvező válaszát, de a környezetvédők kételkednek a terv megvalósíthatóságában, a két tenger nagyon különböző sótartalma és a Holt-tenger medencéjének különleges környezeti és geológiai sajátosságai miatt.

A legfrissebb terv, a Red Sea-dead Sea, amelyet tavaly nyáron jóváhagyott Izrael, Jordánia és a Palesztin Hatóság egyaránt. Egy nagy sótalanító létrehozásáról lenne szó a Vörös-tengeren, amely garantálná az értékes ivóvíz áramlását és egy csatornáról, amely visszavinné a sós maradványokat a Holt-tengerbe Ez valószínűleg nem valósul meg, mert érdemi megegyezés még nincs a felek között. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha megszüntetnék a Jordán vízének öntözés céljából való elvonását és a Holt-tengerből az ásványok kivonását.

Egyébként a sós tavak az egész világon kiszáradnak. Ez történik a utahi Nagy Sós-tóval, a kínai Lap Nurral, az iráni Urmia vízével, amely egy időben a Közel-Kelet legnagyobb sós tava volt, vagy a bolíviai Poopóval is. Ez a sors vár az Aral-tóra is Kazahsztánban.