A genetika az elmúlt évtizedekben komoly fejlődésnek indult, ezért már az is felmerült, hogy DNS-maradványokból újra életre lehet kelteni régen kihalt fajokat. Az elképzelés akkor vált konkrétabbá, amikor 2013-ban az egyik szibériai sziget jegében megtalálták egy 40 ezer éve megfagyott mamut teljesen épen maradt testét.

Vannak olyan tervek is, hogy feltámasztják a migráló galambot, amelyből egy időben rengeteg élt Észak-Amerikában, de a 20.század folyamán teljesen eltűnt élőhelyének felszámolása és a túlzott vadászat miatt, de sok múzeumi példánya megmaradt. felvetődött, hogy ha DNS-maradványokat ültetnének be egy hasonló fajtájú galambba, életre lehetne-e kelteni a migráló galambot megközelíteni fajtát.

Jó ötlet-e azonban a régi fajok feltámasztása? – veti fel a La Repubblica.

Erős kételyét fejezi ki a cikk írója, mivel egyrészt nem lehetséges teljesen azonosan kreálni, ha másért nem, azért, mert ennek az állatnak nem lennének szülei vagy közössége, amelyek segítségével megtanulhatnák az eredeti viselkedési formákat. Másrészt mi értelme lenne a biodiverzitás szempontjából feléleszteni pl. a mamutot, amely nem tudna élni és szaporodni a teljesen megváltozott körülmények között. Ez legfeljebb a tudomány szempontjából lenne érdekes. Ezenkívül egy ilyen projekt sok pénzt emésztene fel, amelyet inkább a természet megóvására kellene fordítani.

Vannak azonban esetek, amikor az ötlet jó lehetne. 1972-ben fedezték fel az ausztráliai gasztrikus békát, amelynek egyedüliként az volt a sajátossága, hogy a gyomrában költötte ki a tojásait, hogy védje a ragadozóktól. Ha sikerült volna megismerni a machanizmust, amely megvédte a tojásokat a gyomorsavtól, talán készíthettünk volna olyan gyógyszert, amely sikeresen kúrálja a gyomorfekélyt – véli a szerző. Sajnos a béke néhány év múlva kipusztult és csak újrakreálása tenné lehetővé laboratóriumi tanulmányozását.

Az újrateremtéssel kapcsolatos óvatosságra int az is, hogy nem lehet előrelátni, hogy az állat milyen parazitákat hozna magával. Nagyon keveset tudunk a kihalt fajtákról, arról, hogy milyen kockázatai lehetnek életre keltésének, Ezért csak nagy körültekintéssel, tudományos szigorral szabad a kérdésben eljárni. Nincs szükségünk egy megvalósult Jurassic Park-ra – írja az olasz lap