A Föld klímatörténete évmilliók óta ugyanolyan, a sarkok vidékén, ahová minimális napsugárzás jut el, ott lehűlés és jegesedés van, az Egyenlítő környékén, ami telibe kapja a napsugárzást meg trópusi éghajlat. Ennél fogva az Északi- és Déli-sarkon (magyarul nem Dél-Sark) hideg van és lehűlés. Az Antarktisz nevű kontinens pedig (ami ráadásul két sziget a jég alatt), amikor kellemesebb klíma létezett rajta, nem a Déli-sarkon tartózkodott, hanem vagy 30 szélességi fokkal feljebb, valahol olyan szinten, ahol ma a Dél-afrikai Köztársaság. Kb. 15 000 éve a mai időszámításunk szerint az Északi-sarkon még Észak-Amerika vagyis a mai Kanada volt található, és itt is nagy méretű eljegesedés történt, ami az Eurázsiai kontinens felső részére is kihatott. Az Északi-sarkon lerakodott egy nagy kiterjedésű jégtömeg, amely megváltoztatta a a Föld forgási egyensúlyi helyzetét, és a Föld elfordult (a tengelykörüli forgás és a Nap körüli keringés persze megmaradt), az Északi-sarkról Kanada lejjebb került, az Antarktisz pedig a Déli-sarkra fordult. Oroszország, vagyis a Szibériai területek is feljebb kerültek az északi sarkkör területére. A Kanada és az Észak-Európa területét borító sarki jégtömeg idővel megolvadt, mivel újra érte napsugárzás, és három nagy nem egy időben történő vízözönt okozva megemelte a tengerszintet. Az olvadt víztömeget egy ideig még jéggátak zárták körbe, de amikor azok is olvadásnak indultak, megindult az áttörés. Ezeknek a vízfolyásoknak a nyomait nemrég ismertették geológusok, mind az amerikai mind az európai kontinensen. A ma Antarktisznak hívott szigeteken pedig eljegesedés kezdődött, mivel az a Déli-sarkra került, amit ugye minimális napsugárzás ér. Úgyhogy a kutatóknak nem azt kéne kutatni, hogy a Déli-sarkon mikor volt meleg a klíma, mert olyan soha nem volt, hanem azt, hogy mennyi jégtömeg okozhatta az elfordulást. Ez az elfordulás sokkal jobban megmagyarázza a jégkorszak végét az északi féltekén, azt hogy miért omlott össze az akkori élővilág és persze a vízözön mondákat minden kontinensen. Pl. Szibéria területén azért élhettek nagytestű mamutok (tápanyagszükségletük nagyobb volt, mint egy mai elefánté, az pedig kb. 200 kg növényi rost, és kb. 100 liter víz per nap per egyed), mert Szibéria egykor jóval lejjebb a mérsékelt égövön feküdt, ahol rendes erdőségek nőttek. A mostani Szibéria a tundra övben található, ahol egy két cserjén kívül, csak kevés fűféle és zuzmófélék nőnek. Ezeken pedig egy mamut sem élne meg egy napig sem. A tudományos kutatók egyébként a szibériai fagyott talajban megtalálták az akkori növényzet pollenjeit, ami egy erdős vidékre jellemző. Az egész elfordulás egy földgömbön szemléletesen követhető, persze a Föld tengely ferdesége és a körülötte végzett forgás állandó maradt.

Az eredeti hír dátuma, dobpergééés, április 1.
Kérhetek egy rajzot, hogy hol a Déli Sark nyugati oldala? Khmmm...