Elkapta a koronát a király személye körüli miniszter. Három variáció van: 1. Nem oltatta be magát. 2. Az oltás mégsem működik. 3. Isten nem ver bottal.
Olvasom, hogy kitalálták az orgazmus-mentes hónapot. Erről az jut eszembe, hogy a 70-es években a vásárhelyi kollégiumban igazgatónőnk kitalálta az „egyesmentes hetet”, én pedig már akkor is dafke albertfalvi gyerek voltam, és ha egész évben nem volt egyesem, azon a héten richtig beszedtem egy dugót. Amúgy pedig „Masturbation/Can be fun/Join the holy orgy/Kama Sutra/Everyone!”
Tudják, miért celebeket ültetnek be a hazugságvizsgálóba? Mert a politikusok már lefizették a poligráfot.
Az oltás működik, Magyarország működik, miközben már napi 100-nál tart a halottak száma. Azzal pedig senki se jöjjön, hogy a halottak mind oltatlanok, mert ezt tán még a főkorifeus sem hiszi el, aki ezt terjeszti.
Engem az idén összesen 5x oltottak be. Háromszor covid, egyszer hagyományos influenza, valamint egyszer tetanusz ellen. Ennyi szurit tán még kisunokám sem kapott, úgyhogy ebben a naptári évben már ne kívánok orvost lőtávolon belül látni.
A kormány ennél többet nem tud tenni, hogy rávegye az embereket az oltásra, most már egymást kell meggyőzniük. Utolsó lépésük az akcióhét lesz, kár, hogy két Black Friday és három ádventi-mikulás-karácsonyi vásár között fel sem fog tűnni. Mindezt a vezérlő közölte, aki néhány nappal korábban ismét levélben fordult hozzánk, ezúttal a tisztességes munkában megöregedett nyuggerekhez, a nagyszülők, a szülők nemzedékéhez, hogy el ne feledkezzenek arról, aki 80 ezer forint nyugdíjprémiumot ad nekik. Aki a levélen aranyszínű nyomtatott betűkkel jelentette meg a nevét. Innentől kezdve mossa a kezeit, miként ama júdeai helytartó, akinek, legalábbis Bulgakov és Webber szerint volt némi lelkifurdalása. Ki tudja, nem-e az ő reinkarnácija?
Ezúton szeretném felkérni azokat a hölgyeket, akik a legkülönbözőbb trükkökkel – például ismerősnek való bejelentkezéssel - árasztják el a Messengeremet szexuális kínálataikkal, hogy nem kívánok élni velük sem most, sem a későbbiekben. Továbbá dinszteltetem a FB máskor erkölcseinkre oly erőteljesen vigyázó adminisztrátorait, hogy ezeket a kéretlen tartalmakat - a politikaikkal egyetemben - óne zsenír rámeresztik, ha értik, mire gondolok. Lassan már gyakrabban használom a törlésgombot, mert a hasonló célokra rendszeresített papírterméket.
A pszeudo-neofasiszta irodalmár vélhetően a harmadik birodalom marsalljának szellemi örökségét kívánja védeni, amikor kukába dobná a magyar irodalom 80%-át és kijelenti, hogy gyűlöli a színházat. Nevezett jelentette ki – a Mephistóban el is hangzik idézetként – hogy „ha meghallom azt a szót, kultúra, kibiztosítom a szolgálati fegyveremet”. Hangzik el mindez olyan pillanatban, amikor a magyar irodalom, a film és a színház abszolút felemelkedő szakaszát éli. Még egy ok arra, hogy ezt a félműveltnek sem mondható bagázst eltakarítsuk.
Mi pedig néhány nappal később elmentünk színházba egy angol darabhoz, amelyben középpontjában éppen a színház volt. És uramfia, egy nagyravágyó ifjú ebben is a fogorvoshoz hasonlítja a színházba járást, és szerinte is kukába való az irodalom. És ő is karriert csinál, miközben átgázol mindenkin.
Miután egy éles eszéről elhíresült kormánypárti politikus sikeresen elszólta magát kémszoftver-ügyben, kórházba került koronavírussal. Ha politikai krimiíró lennék, rögtön lecsapnék a témára.
Csehovot, Petrarcát és Shakespeare-t olvasok mostanság. Egyre inkább szükségem van a tartós értékekre, a régiek bölcs emberismeretére, iróniájára és a szépség szeretetére. És újra és újra ott van velem Leonard Cohen, akinek köteteit úgy veszem le a polcról, mint hívő ember ünnepnapokon a Bibliát. Elefántcsonttornyot ugyan nem építek magamnak, de egy szigetet igen, ahol csak azok szállhatnak partra, akikkel kölcsönösen tiszteljük és becsüljük egymást.
Láttunk egy amerikai filmet egy nagyszájú szélhámosról, aki eltulajdonította festőművész feleségének tehetségét, sőt, arra kényszerítette, hogy az ő sikerét szolgálja. Ha belegondolok, mennyit köszönhettem az évtizedek során Múzsáimnak, de soha nem éreztem úgy, hogy megloptam volna őket, még akkor sem, ha voltak, akik ezt sugallták. Inkább az ő kiteljesedésük volt számomra öröm. Ebben is a sors kegyeltje vagyok, hiszen 20 éve olyan társam van, akivel megtanulhattuk a közös alkotások, a kölcsönös ráhatások gyönyörét.
Ismét itthon járt Testvérbarátom, akivel bármikor, bármit ott tudunk folytatni, ahol előzőleg abbahagytuk. Ezúttal egy étterembe ültük be, és az italválasztáskor jöttünk rá, hogy szinte nincs választékunk. Ugyanis – ötvenhez közel, hatvanötön túl – mindketten csak különleges alkalmakkor fogyasztunk alkoholt. Megittunk mi már több életre valót, de a cukrozott lónyálak még mindig nem nekünk valók…
A történelem már megint ismétli önmagát. Az új pártállam sokadszor is újraválasztotta vezérét, aki immár 32 éve áll a formáció élén. A közmédia ugyanolyan bőségben tálalja kongresszusi beszédét, mint előde hasonló eszmefuttatásait. A nagy elődöt éppen 32 év után mozdította el addigi udvara, így az utód rekordot is dönthet, ha a nép is úgy akarja.No meg azt is mondta a nemzet atyja, hogy a következő hónapokban olyan dolgok fognak történni, amilyeneket még senki sem látott. Ebben bízhatunk...
Az áruló egy mondatban ötször esküdött hamisan hűséget. Ehhez képest a kötél az akasztott ember házában maga az oltáriszentség.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
