A vezérlő újabb elsöprő győzelme után pápai audenciát kért és kapott. Holott nem is katolikus. Igaz, bármi irányba való, akár ideigenes, akár végleges be- vagy kitérése nála nem szokott akadály lenni. Amúgy szakértők szerint a Szentatya háborús bűnösöket leszámítva bárkit hajlandó fogadni. A tízparancsolatot naponta megszegőkre a tilalom nem vonatkozik.

A közfőcsatornán megjelent egy felirat, mely szerint OV a Vatikánban fogadja Ferenc pápát. Lehet, hogy csak mém, de ha igen, akkor is telitalálat. Ha nem, akkor ostobaság és szervilizmus lépett nászra a szemünk előtt. Erről egy régi vicc jutott eszembe. Brezsnyev, Nixon, a pápa és Ceausescu vitatkoznak, hogy melyik a világ fővárosa. Brezsnyev kijelenti, hogy a Szovjetunió a legfejlettebb társadalmat építi, tehát a világ fővárosa Moszkva. Nixon kijelenti, hogy az USA az első számú világhatalom, tehát a világ fővárosa Washington. A pápa közbeszól: Gyermekeim, már Isten is megmondta, hogy minden út Rómába vezet. Erre Ceausescu: mit mondtam én?

Mi lenne, ha feljelentenék a vezérlőt szándékos hazugságért, a nép folyamatos félrevezetéséért, és a szűntelen gyűlöletkeltésért? – tette fel a kérdést 90. életévét taposó, de ma is éles elméjű Apám. Szép világ lenne, ha egy ilyen keresetet bármely ügyészség és bíróság elfogadna, és csúnya világ jönne a politikusokra, hiszen a választások története során nem túl sokat nyertek meg igazmondással. Inkább az emberiséget kellene feljelenteni, ahogyan azt Karinthy Frigyes próbálta, abból is a sok százmillió tiszta élő gyapjút, akiknek a kóros hiszékenysége élteti a  vezérlőt és hasonszőrű társait. No de mi van akkor, ha azt a törvényt vennék elő, amelyet a covid kapcsán hoztak a „rémhírterjesztőkkel” szemben?

Budapestre érkezik több mint 30 év után a hivatalból üldözendő német popduó barna szépfiúja. Nem bűnhődünk már eleget, még ez a nyálkirály is? Biztosan máshol már nem tudják eladni, mi pedig mindent és mindenkit beveszünk. Volt szerencsém hozzá egy sajtótájékoztatón, bármit kérdeztek tőle, mindenre a széles dekoltázsú, fémmelltartós, nem túl szép, ám annál agresszívebb felesége/menedzsere válaszolt. Később valaki kérdőre vonta a magyar szervezőt, hogy az, aki akkor már idehozta a Queent, a Genesist, a Deep Purple-t, a Scorpionst, a Jethro Tullt, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre. „Van rá igény. Mi meg legfeljebb kimegyünk a büfébe” – hangzott a nemhivatalos válasz.

Egy doboz kivi már 1000 forint. 70 dkg eredeti Pick téli szalámi 800. Két hete még 650 volt. A legolcsóbb negyedkilós vaj rövid idő alatt 650-ről felkúszta magát 900-ra. A császárzsemle darabja 55 forint. Közben a legmagyarabbak piaci boltjában kiírták, hogy a hatósági áras élelmiszereknél mennyiségi korlátozást vezetnek be. Senki nem vehet például 12 liternél több tejet, vagy 5 kilónál több lisztet. Úgy látszik, nem bíztak abban az emberek, hogy meghosszabbítják a május 1-én lejáró árstopot.De jön még két hónap patyomkinozás.

Hetek óta mást sem csinálok, mint a FB-ról törlöm közzétevőikkel együtt azokat a posztokat, akik nap mint nap emlékeztetnek arra, hogy milyen országban élünk. Tetszettek volna elzavarni ennek okozóit, vagy a választási eredményhirdetés után kivonulni az utcára. Most már hagyjanak békén az utólagos siránkozással.

Megvolt a francia elnökjelölti vita, amelyen az elnök és kihívója, a vezérlő legkedvesebb francia barátnője vett részt. Igaz, hogy a felmérések szerint a kismaccsa sem volt meg az elnökkel szemben, de legalább vette a bátorságot és kiállt ellene. Vagy lehet, hogy választóira való tekintettel nem is tehetett volna másként? És azért nem kellett csalódnom a franciák demokrácia- és Európa-szeretetében. És a szlovénoknak sem kellett egy korrupt gazember pártja.

Már a fehérorosz diktátor is békülékeny hangot üt meg a Nyugattal, pedig eddig úgy csaholt, ahogy gazdája füttyentett. Biztosan ő is pénzszűkében van, és számol azzal, hogy a nagyfőnök, ha szarban lesz, nem őt fogja először kihúzni. Lassan a vezérlőnek nem marad egyetlen barátja sem, ha volt neki valaha egyáltalán.

Elment a Tűzmadár, a Mandarin, az Ember Fia. Először Párizsban láttam őt a Városháza díszes színháztermében, ahol előbb a Mozdulatot Szülő Lányt magához szorítva, majd két kezét ökölbe szorítva köszönte meg a szűnni nem akaró tapsot. Utoljára pedig a Várszínházban, amely akkor az még a Tánc otthona volt a Jeruzsálemi Rómeó és Júliában, amikor az előadás végén, még szinte transzban kijött a függöny elé és helyre tett egy gyűlölködő beszólást. Ezután már csak egyszer pillantottuk meg, az Élet Menetén valahol a Margit-híd pesti oldalán, kissé elveszve téblábolt a tömegben. Olyan volt ő, mint Villon: egyszerre ölelte meg és taszította ki a világ.

Immár naponta többször is hallok/olvasok arról, hogy jön az atomháború. De nem vagyok hajlandó kiugrani az ablakon, mint ama nevezetes amerikai, aki utolsó erejével azt üvöltötte zuhanás közben, hogy „jönnek az oroszok”!

Egy hétköznapi délelőttön egy színházi főpróba után átsétáltunk az Operától az Andrássy úton és a Nagykörúton a Vígszínházig. Szinte nem volt olyan kapualj, ahol ne hevert/ült volna egy hajléktalan….