Írolvasgondol

09.16.

Megjelent a piacon a 100 forintos mélyalmos tojás – már szomszédos zöldségesünk sem adja alább 90-nél – a sima csiperke gomba kilója pedig 1380 Ft. Az aluljárós pogácsás, aki évekkel ezelőtt beszólt az engem meginterjúvoló, de kritikai véleményemet meghallgatni nem kívánó rezsipropagandistának, úgy döntött, hogy az év végén bezár. „2010-ben a bolhapiacon fél nap alatt többet adtam el, mint most egész nap” – mondja, és a kis üzlet rezsijét a nyugdíjából pótolja ki. Morgással tele a padlás, jut bőven a murmurandis jussából, de csak annyi. A gombás hölgy meséli, hogy a választások után kint volt a nagy tüntetésen. Persze, de ő is hazament szépen, mint mindenki más. „Nem tudom, mi lett a magyarral. Nem voltunk mindig ilyenek. Például Kossuth és Petőfi idejében…” Néha kezdem azt hinni, hogy 48 márciusa is csak legenda….

Vagy itt az a szívhang-ügy, ami egyes szerint a sokadik gumicsont, de annak azért elég durva. Hallom a felháborodott hangokat, még 81 éves, ma is gyönyörű szomszédasszonyunk is ki van akadva. Tervezgetnek valami megmozdulást, ahelyett, hogy azonnal az utcára vonulnának nők és férfiak egyaránt. Úgy könnyű a hatalmat megtartani, hogy annak kárvallottjai nem képesek önmagukért sem kiállni…

09.17

A hajdan szociálisan érzékeny magyar rapper a jövőben a hadsereg toborzásában kíván aktív részt vállalni. Honvédségünk indulója pedig a Ki a fasza gyerek? kezdetű nótája lesz.

09.18.

Kitartást – mondják manapság betegeknek és a betegeket ápoló hozzátartozóknak. Ez korábban nem volt divat. Ez is a fasizálódó Magyarországnak egyik biztos jele?

Kis hazánk már negatív politikai jelzővé vált Nyugaton. Egy lombardiai település kapcsán, ahol erős a nacionalista-szuverenista jobboldal, a demokrata párt képviselője kijelentette: „Nem akarjuk, hogy Pontida magyarországi megye legyen, és kövesse Putyin és Orbán útját”. Itáliában, ahol  valamikor a Magyar Légióra, a magyar futballedzőkre, Amerigo Totra, Jancsó Miklósra, a vatikáni  magyar kápolnára voltunk büszkék…

09.19

Újabb nagyokos: 29 éves korig kellene szülniük a nőknek, hogy legyen idő a második és a harmadik gyerekre. Nem akarják azt is megmondani, hogy mikor kerüljön sor a gyerekcsináló aktusra?

09.21

Egyik nap egy szentendrei állatvédő egyesülettől, a következő nap a váci katolikus ifjúsági alapítványtól kapunk névre szóló levelet támogatás-kéréssel. Egyikükhöz sem volt soha semmi közünk. Ennyit a mindenki számára fontos adatvédelemről, immár sokadszor.

Kollégám egyik cikkünkben véletlenül „költségvetési csalás” helyett „költségvetési családot” írt. És nem járt messze az igazságtól.

Vajon migránsnak minősülnek-e a mozgósítás elől hozzánk menekülő oroszok?

09.22.

Melegítőben, vastag köntösben ülök a gép előtt, meleg teára vágyok, pedig sokkal jobban szeretem hidegen. Odakint 11 fok van, a fűtőtestek jéghidegek, ablakot nyitni nem merek. „Büdösben még nem fagyott meg senki” – járta a jelszó a seregben, amikor az egyik társunk az olajkályhába véletlenül fagyállót töltött. Azért kíváncsi lennék, hogy a Karmelitában és más kiemelt helyeken mennyi az engedélyezett maximális hőmérséklet.

A miniduce már megint a kanyarban előzéssel jön. Nyilván jogosítványát is úgy vették neki, mert különben tudná, hogy aki kanyarban előz, azt könnyen pofán vágják frontálisan. Lehet, hogy ez hiányzik neki. Meg nekünk is.

Patinás színházak, szállodák zárnak be, mert nem bírják a rezsiterheket. Lenne egy jó rezsicsökkentő tervem. Állítsák le a fűtést a Parlamentben és tartsanak legalább háromnapos, kötelező részvételű plenáris ülést, egy szál ingben-gatyában.

Több katona kell – mondta a fent említett.

„Ha vérünket kell adni,

hát kezdje csak ön bátran,

ne csak prédikáljon,

mélyen tisztelt uram.”

(Boris Vian: Le déserteur, kicsit szabad fordításban).

A legújabb nemzeti konzultációötletről egy régi kollégámat idéznék az MTI-ből, aki, ha egy tök érdektelen hírt referáltak neki, azt mondta: beszéljük meg az eldobás ívét....

09.23.

„Bocs, tudnál adni egy kis aprót? Intim betétre kellene” – szólít meg egy hátizsákos fiatalember, aki kedvesét előre küldte és ezen annyira meglepődöm, hogy adok neki. Úgyis húzták már a fémek a zsebemet.

Pazar góllal győztük le a németeket Lipcsében. A legszomorúbb, hogy nem tudok neki örülni.

09.24.

A legújabb konteó napjaink világhelyzetéről (forrás: Margit kórház, krónikus bel, folyosó): „Putyin amerikai ügynök. Ők ültették be a Kremlbe és ők bízták meg, hogy szállja meg Ukrajnát, hogy utána Amerika elfoglalhassa.”

Államasszonyunk fotózkodós kedvében együtt pózolt az egyik leghirhedtebb antiszemita amerikai színésszel, aki abortuszellenességéről is híres. Még jó, hogy nem Ros Hasánára, hanem egy nappal korábbra  időzítette.

09.25

Három hónapja eltávozott Apám ránk hagyott CD-it hallgatjuk. Edith Piaf, Gigliola Cinquetti, Hofi, Kovács Erzsi, Darvas Iván és mindenekelőtt Louis Armstrong. Ochi Chornia, Go Down, Moses, When The Saints….ilyeneket hallgattam 5 éves koromtól, fogalmam sincs, Apám honnan szerezte be ezeket a dalokat, de ott forogtak szürke Terta magnóján, volt olyan szalagja, amelyről még ma is tudom a dalok sorrendjét, és ha meghallom valamelyik dalt, és más következik utána, furcsállom. Talán ezért a nagy zeneszeretetért lehetek Apámnak a leghálásabb, nem elsősorban azért, mert ez tett szélesebb körben ismertté, hanem azért, mert a Zene a mai napig a legnagyobb gyógyír számomra, ha minden kötél szakad. When You’re Down and Out, hogy stílszerű legyek.

09.26.

A vezérlő barátnője nyerte az olasz választásokat, de még koalícióban sincsen esélye arra, hogy a magyarhoz hasonló „fülkeforradalmat” hajtson végre, mert koalíciós partnerei nem kamupártok, így még az sem biztos, hogy képes lesz stabil kormányt alakítani. Hiszen tudjuk, Itáliában bárkit, bármikor meg lehet buktatni.  

Aztán a magyar-olaszból az azzurrik jöttek ki jobban. Az első gól után gyanakodtam, hogy a vezérlő és barátnője lepapírozták a meccset: hogyan képes ilyen szintű dupla bénázásra az eddig remeklő magyar csapat? – tettem fel magamnak a kérdést. Aztán jöttek Gigio óriási bravúrjai, amelyek eloszlatták kételyemet. Bár azért valami mégis maradt, mert nem kaptunk meg egy teljesen jogosnak látszó 11-est. De aztán rájöttem, hogy a vezérlő semmilyen körülmények között nem enged a győzelemből és akkor is győz, ha veszít….

09.27.

Azt álmodtam, hogy újságírói pályafutásomat ugyanannál a szerkesztőségnél fejezem be, ahol 47 éve elkezdtem. A szerkesztőség ugyanabban a nagyteremben volt, ahol annak idején, ablakai most is a Várra néztek, de mindössze egyetlen kolléga fogadott. Ő volt egyszemélyben a vezérigazgató, a főszerkesztő és a munkatárs is. Azért kellettem, hogy legalább a látszata meglegyen egy működő szerkesztőségnek, hiszen hírek már régen nincsenek.

A magyar főTömjén pravoszláv egyházi kitüntetést kapott Kirill pátriárka, vvp gyóntatója javaslatára. Ez jár a nyalodnyik mozgalom nacsalnyikjának…

09.28.

A konzultáció felvezetése már folyik. Bármilyen videót akarok kinyitni a Youtube-on, minimum 15 másodpercig szidják a brüsszeli szankciókat és Európa tönkremenését. A nyitányban meg a jó öreg Gyuri bácsival – nem keverendő sem a füves emberrel, sem pedig a pókerdalossal…Jó lenne inkább (már régen)  egy nemzeti konzílium a vezérlő elmeállapotáról. Egy régi vicc a komenista érából: indulna a Kommunizmus gőzhajója, de nem indul az istennek se. Brezsnyev kapitány szól Kádár főgépésznek, azonnal nézze  meg, mi a baj. Kádár Főgépész lemegy a gépházba, és néhány perc múlva a gőzhajó elindul.  Brezsnyev: „Mi volt a probléma, főgépész elvtárs?” Mire Kádár: „Minden gőz a dudára volt állítva.” És miközben megint elköltenek néhány milliárdot a népbutításra, mélységes kussolás folyik az újabb járványhullámról, amelyekről a kórházakban már az orvosok, ápolónők is beszélnek – félve halkan, bizalmasan…

Éppen tegnap néztük meg A híd túl messze van című filmet, amely a II.világháború legesztelenebb szövetséges hadműveletéről szól. Tény, hogy az El-Alamein után megdicsőült Bernard Montgomery tábornok által kiagyalt, a németek lebecsülésével egy hét alatt eltervezett manővernek 17 ezer áldozata volt a szövetségesek és 10 ezer a németek részéről. És senki nem tudta, vagy nem akarta meggyőzni hibás kalkulációjáról, ő pedig presztizsből, hogy ne riválisának, George Pattonnak legyen igaza, ragaszkodott hozzá, nem számítottak az emberéletek. Igaz, „Monty” El-Alameinnel, a szicíliai és a normandiai partraszállással azért letett valamit a történelem asztalára, de ő sem volt tévedhetetlen és hiúsága tízezrek életébe került.

09.29.

Immár harmadik, hagyományos postai levelem nem érkezik meg római barátomhoz. Az ő levelei viszont rendre megjönnek. Ő az olasz postát szidja. Lehet, hogy ilyen fontos ember lettem, hogy cenzúrázzák a leveleimet?

Adyt olvasok, mint megrögzött dollárbaloldali, lélekben harcolok a Disznófejű Nagyúrral, aki valószínűleg nem tudja, hogy én ki vagyok, és továbbra sem óhajtok a „szürkék hegedőse” lenni.