Írolvasgondol

„Csókolj meg!” – szakította meg szóáradatát a varázsütésre a semmiből előkerülő szőke olasz festőnő, aki testével és álmaival alkot, miután a wellness hotel jacuzzijában másfél percnyi ismeretség után rázúdította életét AE-ra. Szinte levegővétel nélkül mesélte el orosz zsidó baronesz és albán nagyanyja történetét, akik közül az első új identitást kapott új hazájában és még a régi nevekre sem akart emlékezni, míg a második több ezer ember életét mentette meg, és ez még sírkövére is rákerült. Kiderült, hogy a festőnő készülő kiállításának és AE készülő regényének ugyanaz a címe, és hogy mindkettőjükre döntő hatást gyakoroltak a Pompei romjai között koncertező zenekar visszhangjai, és bár senkit sem másol, minden nagy festőből, aki megérintette a chiaroscuro mesterétől az alkoholista amerikai foltalkotóig, kiveszi a maga részét. Azt is elárulta, hogy ha nekiáll festeni, körülötte megszűnik a világ, semmilyen zaj, fény, más hatás nem tudja kizökkenteni, mintha bedrogozta volna magát, pedig semmilyen szert nem használ, egyszerűen csak átlép egy másik dimenzióba. „Csókolj meg” – mondta váratlanul ugyanolyan hévvel a forrón bugyogó medencében AE-nak, miután észrevette, hogy teljesen elbűvölte a férfit. „Itt és most?” – kérdezte megrökönyödve hősünk, miközben érezte, hogy a varázsütésre a semmiből előkerülő szőke olasz festőnő már át is fonta derekát polip-lábaival. „Meg kell élni a pillanatot, amikor két szabad ember egymásra talál” – felelte AE ajkára tapadt. A csók ideje ugyanolyan végtelennek tűnt számára, mint a szóáradat, és úgy érezte, hogy a nő utolsó korty levegőjét is kiszívja belőle. Azt hitte, hogy mindenki őket nézi, mert néhány perce még tele volt a wellness, de amikor magához tért, már senki nem volt körülöttük. Egy pillanatra kiszabadulva a nő delejétől, AE valami olyasmit motyogott, hogy ő mindig jobban szerette a szeretkezést a csókolózásnál, és ez így is volt, nem is sejtve, hogy ezzel még jobban feltüzelte a semmiből jött festőnőt, aki ezt az új szabad cselekedetet ott helyben, a forrón bugyogó medencében váltotta valóra, szinte felfalva telt testével a férfit, mielőtt meztelenül kilépett az ismét benépesült medencetérbe, majd egy fehér köntösbe burkolózva úgy tűnt el AE életéből, ahogyan belépett.

A valóságban is elhülyült rendőrnyomozó ballonkabát nélkül, viseltes sötét öltönyben AE gyerekkorának villamosmegállójában. Mindketten lekésik a sorozat befejező részét.

A Megváltó szerepében tetszelgő pojáca, miközben autogramot osztogat kábult híveinek, bejelenti, hogy ő lesz az Első Ember, hogy küzdhessen és bízva bízhasson. Majd kicsábítja kábult híveit a sivatagba, ahol majd 40 napon át böjtölnek, míg ő felszáll egy utasokat nem szállító autóbuszra és vissza se néz többé.

AE Élete Szerelmének 40 éves faliórája egyszer csak megállt és nem indult el többé. Hiába próbálkoztak levétellel és újra feltétellel, elemcserékkel. Új faliórát vettek, de AE Élete Szerelme nem akart még megválni múltjának e szeretett tárgyától és letették a konyhaasztal sarkába, hogy mutassa nekik a megállt időt. Aztán egy este az óra újra elindult és 11 óra késéssel ment az új óra után.

A lovak suttogója rodeózásra adja a fejét és a nyeregben fejen állva szájharmonikázik.

Gyémánttorkú Parányka és a négy Pudlibogár közös erővel kimentették AE-t hanyatló hazájából és egyenesen a Vízöntőkor Parkjába jutottak, ahol valamennyien táncra perdültek. Egy sosem volt, műrompalotában pihentek meg, ahol egy ismeretlen mindegyikük elé egy-egy nagy utazótáskát tett le rezzenéstelen arccal, ahogyan a filmbeli komornyikok szokták. AE, elfeledkezve barátairól, rávetette magát a táskára, amelynek belsejéből újabb és újabb táskák tűntek elő, mindegyik vastagon tömve bankjegyekkel. AE riadtan nézett körül, de Gyémánttorkú Parányka és a négy Pudlibogár tekintetéből azt olvasta ki, hogy ütött a szabadulás órája.

Rohammentő a gangon. Az udvaron, ahol énekelni, házalni, koldulni és kintornázni tilos, egymást lökdösik a halottak, hogy bejussanak az újraélesztő sátorba.

A büntetés utolsó három ütése volt a legerősebb, mert addigra az áldozat már minden erejével irgalomért könyörgött és ezzel feldühítette hóhérját. Végül végkimerültségben egymás karjaiba omlottak.

Vörös körhinta a pokol forgóajtajában. Majmunka még egyszer utoljára lefürdette Szindbádot, majd megcsókolta, mielőtt testét fehér halotti lepelbe öltöztette.

AE egy hatalmas, szövevényes, ám átlátható folyosókkal teli csarnokba érkezett, ahol mindenki fiatalabb volt, mint ő, de az ifjúság energiája abban a pillanatban az ő életének kerekét is visszaforgatni látszott. Már távolról zenéket hallott, olyanokat, amelyek az ő fiatal évein is nyomot hagytak, és látta, hogy a sokaságban kézről kézre jár egy mikrofon, és mindenki elénekli azt a dalt, ami a legtöbbet jelentett neki. AE sem akart ebből kimaradni, hiszen számára a Zene egész életében biztos pont volt, sokszor igazi mentsvár, amikor benne és körülötte már semmi sem működött és érezte, hogy időlegesen visszakapott évtizedekkel ezelőtti önmagával régi hangja is visszatért. Azon sem kellett sokat gondolkodnia, hogy melyik legyen ez a dal, hiszen benne közel 50 éve igen gyakran megszólalt, néha hangosan is elénekelte. Nem is kellett kérnie a mikrofont, valaki egyszer csak magától értetődően a kezébe adta, és ugyanilyen magától értetődően megszólalt körülötte az a bizonyos néhány akkord és a sejtelmesen félelmes suttogó kórus: „Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek…”. Ő pedig elkezdte tizenéves, még tiszta, de már akkor is feszültséggel teli hangján, hogy „valaki mondja meg, milyen az élet”, és a körülötte állók vele együtt üvöltötték bele a levegőbe, hogy „valaki mondja meg, miért lesz gonosszá…”. AE-t egyre jobban átjárta a Zene adrenalinja, és csak akkor vette észre, hogy a második versszak első sora után a harmadik versszak második sorával folytatta, és innen már nem volt visszaút. „De anyám azt nem mondta, miért nem e Földön…”  - visszhangzott a refrén, és végleg kimaradt, hogy „valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt…” Lassan elcsitult körülötte a sejtelmesen félelmes suttogó kórus: „Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek…”, egy ismeretlen kéz elvette AE-tól a mikrofont és hősünk újra érezni kezdte magán 66 éve súlyát…

A lánynevelde Hosszúlábú Angyala feltárja szemérmét a Kiválasztott előtt, hogy száműzetése véget érjen. A Háztető Hegedűse felfeszíti festőjét hangolatlan húrjaira. A Villamosok Altamonti Szent Johannája átkot énekel az arra rászolgálókra, majd fel is oldozza őket, hogy égi lénye megszabaduljon a Föld súlyától. És AE irigyelni kezdte a bűnös életű Fekete Herceget, aki irgalmat kért magának, miközben mindenkinek megbocsátott, amire AE soha nem volt képes.

A szabad ember, miután lerázta magáról utolsó terhes kapcsolatát, nekiindult a városnak, ahol újabb és újabb börtönök épültek, és még a látogatók és a smasszerok is alig találtak ki belőlük. Közben észre sem vette, hogy valahogy elhagyta drótkeretes kerek szemüvegét, ami nélkül pedig már évek óta nem tudott létezni, és tisztábban látott, mint valaha. Aztán egy nagy kereszteződésben, ahol minden ok nélkül leállt a forgalom, a szabad ember szembe találta magát a Sárkánygyík-Királlyal, aki egy pillangós fekete-fehér köpenyt terített magára kopott bőrdzsekije fölé, nyakába pedig baboskendőt kötött és úgy énekelt fojtott hangon az üveghajóról, amelyen ezer lány utazik a boldogság felé. És a szabad ember úgy látta őt, mintha tükörbe nézve, sokkal jobban, mint amikor fejébe vette, hogy Sárkánygyík-Királlyá válik, amibe kis híján belepusztult.

AE élete utolsó interjúira készült.  Jó ideje tervezte visszavonulását, egy ideje már nem izgatták az újabb találkozások, csupán bakancslistájának megmaradt szereplőivel szeretett volna elbeszélgetni. Egy akadémiai előadásra érkezett, amelyet az ír népzene és a rock találkozásáról tartottak, és nem akart hinni a szemének, amikor felment a dobogóra a Tű és Kicsi Alex – jól mutattak egymás mellett 25 centi különbséggel  – és belevágtak a Whiskey In The Jar sajátos feldolgozásába, félredobva Dubliners-t, Thin Lizzy-t és Metallicát.  Bár a tapsvihar leple alatt Kicsi Alex jól ismert hanyag lépteivel becélozta a kijáratot, AE-nak sikerült szemkontaktusba lépni a Tűvel, aki elengedte szintén jól ismert groteszk mosolyát, és csupán egy kávét kért, meg négy percet, hogy kifújhassa magát, mielőtt szóba elegyedik rajongójával. Közben az egyik mellékajtónál feltűnt a halkszavú, szemérmes New York-i költőnő, akivel eddig AE csak telefonon beszélgetett, de S. úgy lépett oda hozzá, mintha régtől fogva ismerte volna, megölelte, majd eltűnt, mint egy árnyék délidőben. AE éppen csak felocsúdott újabb meglepetéséből, egy bárpultnál inni akart valamit, amikor felismerte az első orvost, aki valaha a világűrben járt. Elővette összes orosz tudását, meghívta egy Bloody Mary-re, és elmeséltette vele az első hármas űrrepülés történetét. Megtudta, hogy az orvos kísérletei közben rájött valamire, ami akkor a tudományos életben szenzációnak számított volna, de ahhoz, hogy folytathassa a kutatását, még legalább 3-szor, 4-szer vissza kellett volna térnie az űrbe, de nem engedték, és felfedezését eltemették. A kudarc alkoholistává tette és az ital el is vitte őt 56 évesen. Most már szabadon ihat, nem árthat neki. AE egymás után hívta meg újabb és újabb Bloody Mary-kre, ő is ivott, pedig 17 évvel korábban megfogadta, hogy soha többé nem iszik az oroszok nemzeti italából. közben az eléje tett poháralátétekre szorgalmasan jegyzetelt cirill betűkkel. Egy idő után már nem is értette az orvos-űrhajóst, de azért csak írt, írt tovább…

 Már csak egyetlen találkozásra várt, a Pajkos Szemű Montmartre-i Lányra, akiről köztudott volt, hogy minden interjúját riportere lefényképezésével fejezi be. Amikor eljött a várva várt alkalom, érezte, hogy ez nem olyan beszélgetés lesz, mint az előző  ezernél is több. Szakított tehát több évtizedes szokásával: nem nézte újra Pajkos Szemű Montmartre-i Lány filmjeit, nem idézte fel híres nyilatkozatait, még szokásait, szeszélyeit sem vette lajstromba, pedig egy valami nem hagyta nyugodni: hogy valóban erős dohányos-e, mint a filmvásznon oly sokszor, vagy csupán  tökéletesen imitálja. Plátói szerelme AE érkezésére nyitva hagyta szállodai szobájának ajtaját, és amikor a férfi élete utolsó interjúra megérkezett, ellenfényben látta a Pajkos Szemű Montmartre-i Lányt, akiről azt sem tudta megállapítani, hogy van-e rajta ruha, vagy nincs. Egy kedves kézmozdulattal a Lány magához intette, ágya szélén hellyel kínálta, elmosolyodott, ahogyan csak ő tud és ennyit mondott: „Gyönyörködj, dédelgess a szemeddel, amíg végleg fel nem ébredsz belőlem”. Majd takarója alól elővett egy cigarettát, rágyújtott, és AE-nek adta…

AE 89 éves Apja és 91 éves Anyja, aki 70 évet éltek le együtt két Kos jegyben született hűségével és konokságával, mindössze 109 napot töltöttek el egymástól elszakítva, mielőtt újra megfoghatták egymás kezét immár mindörökre.

AE és Élete szerelme, miután megbizonyosodtak arról, hogy a Szülők békéjét már senki és semmi nem zavarhatja meg, átlépték saját Határukat, és eljutottak vágyott új hazájukba. Amikor megérkeztek a mélykék tengerre néző otthonukhoz, akkor tudatosult bennük, hogy még a határátlépéskor minden okmányukat és hitelkártyájukat elvesztették, ami a múltjukhoz kötötte őket és semmivel sem tudták bizonyítani hajdanvolt személyazonosságukat. De új hazájukban, új otthonukban nem is volt erre senki sem kíváncsi…