Írolvasgondol

A Julianus-naptárban, amelyet a pravoszláv egyház használ liturgiájában és a Gergely naptárban, amelyet a nyugati országok nagy része és a jelentősebb nemzetközi szervezetek használnak, nem nagyon fordulhat elő, hogy a Húsvét vagy a Karácsony dátuma egybe esik. Nemrég, mint ismeretes, több egyházi személyiség, köztük Ferenc pápa is javasolta a keresztény világ számára jelentős események dátumának stabil egyesítését.

A Julianus-naptár a kettő közül a régebbi, 12 30 napos hónapra van osztva, amelyhez év végén 5 vagy szökőévben 6 napot hozzátesznek. Julius Caesar vezettette be i.e. 46-ban. Ennek a beosztásnak az a hibája, hogy 20 percnyi késést halmoz fel a napévhez, vagyis ahhoz viszonyítva, hogy mennyi idő alatt tesz a Föld egy teljes fordulatot a Nap körül. Amikor 1582-ben bevezették a Gergely-naptárt, XIII. Gergely pápa parancsára, ez a késés halmozottan már elért kb. tíz napot. Így kezdődött az idő mérésének egy módja, amely számunkra már olyan nyilvánvaló,hogy természetesnek tartjuk.

Terjedése, világméretű elfogadása sokszor drámai történelmi folyamatokon keresztül ment végbe. A Gergely-naptár - írja Jürgen Osterhainmel német történész a XIX. századi világ változásairól szóló könyvében - az európai exportáruk egyike volt, a gyarmati terjeszkedés és a nyugatitól eltérő kultúrák leigázásának terméke. Alkalmazása, ugyanakkor lehetővé tette az idő történelmi mélységének mérését és megkövetelte egy alapesemény megjelölését, amelytől számítani lehetett a napokat, hónapokat, éveket.

Mint ahogy a krisztianizált Julianus-naptár esetében, a Gergely-naptár számára is Jézus születése volt ez az alapesemény. De más naptárak más alapeseménytől indultak. A zsidó naptár, például, a teremtés feltételezett dátumából indult ki a Bibliából kiszedhető útmutatások alapján, ami i.e. 3761-ben történt, Az iszlám naptár kiinduló dátuma a hedzsra, azaz Mohamed futása Mekkából Medinába (622). Elterjedése egybeesik az iszlám terjedésével. Természetesen az újév időpontjai sem esnek egybe a keresztény újévvel: a zsidó újév, a Ros Hásáná az idén szeptember 13-án jött be, az iszlám hívei október 15-én ünnepelték az újévet, a buddhisták számára viszont február 19-én kezdődött az új esztendő.

Mint Osterhammel írja, a naptár periodizálást is jelent. 1800 a nyugati periodizálás szerint szimbolikus határ a modern és a legújabb kor között, bár a világ nagy részében senki sem vette észre, hogy egy század véget ért.

Az iszlám periodizálása szerint a Gergely-naptár 1801. január l egyenlő volt 1215 nyolcadik hónapjának egy napjával. A buddhista kultúrájú országokban pedig akkor 2.343 volt. A zsidó kalendárium szerint 5.561. Kínában viszont az idő számítása mindig elölről kezdődött minden új császári kormánnyal. 1.800-ban ott Csiacsing császár kormányának 5. éve volt.

Európában a francia forradalom idején dolgoztak ki egy új, világi naptárt. Akkor lépett életbe, amikor megszüntették a királyságot 1793 október 24-én, az I. évben, amely megegyezett a köztársaság kikiáltásával. Minden évet 12, 30 napos hónapra osztották és hozzá számitottak 5-6 napot, hogy megfeleljen a napévnek. Minden hónap egy évszakról vagy mezőgazdasági tevékenységről lett elnevezve. A hónapok nem hetekre voltak felosztva, hanem dekádokra. A naptárnak rövid élete volt, 1805. szept. 9-én, azaz a X. év Fructidor 22-én múlt ki. Egy napóleoni dekrétum alapján 1806 január 1-én újra a Gergely naptár lépett érvénybe. (Mellesleg Bonaparte tábornok „brumaire 18”-i puccsát ma is ezen a dátumon emlegetik (1799. november 9), miként a jakobinus diktatúra bukását, Maximilien Robespierre letartóztatását is „thermidor 9”-nek (1794. július 27).

Újabb naptár változtatási kísérletre a Párizsi Kommün idején került sor Auguste Comte pozitivista filozófus javaslata alapján, aki a hónapokat az emberiség híres jótevőiről akarta elnevezni, Mózestől Archimédeszig, Nagy Sándortól Dante-ig, Shakespeare-ig. A naptár csupán néhány hónapig élt.

A XX. században is voltak változtatási próbálkozások. 1927 október 29-én lépett érvénybe Olaszországban a dátum római számmal való kiegészítése, még hozzá 1922 október 28-ig visszamenően (a Marcia su Romáig, Benito Mussolini puccsáig). Ez a fasiszta rendszer bukásáig maradt érvényben. Ugyanezekben az években a Szovjetunióban volt egy sokkal radikálisabb naptár reform. 1917-ben bevezették a Julianus helyett a Gergely naptárt – így lett az október 25-i Téli Palota-ostromból november 7 - és 1929-ben ennek egy módosított változatát, mondván így jobban megfelel a szovjet társadalom új értékeinek: a naptár 12, 30 napos hónapra oszlott, a hozzátett 5-6 napot ünneppé nyilvánították. Lenin ünnepe volt január 30 után, a munkáé két nappal április 30 után, az iparé két nappal november 7 után és ünnep volt a szökőévekben a február 30-at követő nap. A hónapokat hatszor öt napra osztották, mindegyikben volt egy pihenő nap, amelynek kivételét elosztották a dolgozók között, hogy a termelés folyamatos legyen. A vasárnapot viszont éppen ezért megszüntették. 1940-ben visszatértek a régi naptárhoz.