A Le Figaróban jelent meg egy olyan fiatalnak a története, akit a szülők, az „unscholling” hívei, nem járattak iskolába és érdeklődésének alakulása szerint sajátította el az ismereteket.

„Csak egy évig jártam óvodába, mert én kértem, hogy mehessek. Ellentétben azokkal, akik rendszeres házi tanításban vesznek részt, az én szüleim nem okotattak. Csak az olvasást tanultam meg egy könyv segítségével. Hatéves koromban kezdtem érdeklődni az olvasás iránt, de néhány hét után meguntam. A szüleim nem erőltették. Csak kilencéves koromban támadt újra kedvem, akkor tanultam meg olvasni. Tízévesen már elolvastam a teljes Harry Pottert. A matematikát receptes példákkal tanultam. Ha aodtt volt egy négy személyre szóló, kiszámoltam, mennyi alapanyag kell hat személynek. A szorzótáblát ma sem tudom fejből. De erre nincs feltétlenül szükségem. A helyesírást az olvasásom keresztül sajátítottam el. Csak az igeragozással van némileg több problémám” – meséli magáról a 19 éves Bastien.

„Nagyon szerettem ezt a nagy ismeretszerzési szabadságot, hogy a magam ritmusában tanulhattam. Nagyon találékonnyá tett, mert, hogy találkozhassam barátaimmal, sokat kellett közlekednem. Tudok főzni is. 3-4 évig djembe-leckéket vettem. Sokat kerékpároztam, mert volt szabadidőm. Szeretem a sci-fit, a fantasztikus irodalmat, az egyik szenvedélyem Arthur király legendája.

Könnyen létesítek kapcsolatot a felnőttekkel, és a gyerekekkel egyaránt. Nincsenek olyan generációs gátlásaim, mint kortársaimnak, akik csak hozzájuk hasonló korúakkal érintkeznek.

A Skype-on kapcsolatban álltam több „unschooling”-os gyerekkel, volt közöttük olyan, aki sajnálta, hogy nem jár iskolába. Én nem. Az ellenőrzési napokat nem szerettem. (A francia oktatási minisztérium rendszeresen ellenőrzi azokat, akik nem iskolában tanulnak). Anyámnak volt egy füzete, amelybe feljegyezte a tanulmányaimmal kapcsolatos dolgokat.

16 éves koromban még nem tudtam, mit fogok később csinálni, ezért sok időt töltöttem videojátékokkal. Ekkor a szüleim megkérdezték, hogy mik a terveim. Elmentem egy építkezéshez, amelyet szüleim barátai vezettek. Itt sok önkéntest fogadtak. A munka megtetszett és vizsgát tettem épületfenntartásból.

Ma, 19 évesen továbbképzem magam, miközben ezen az ökoépítkezésen dolgozom. A jövőben a szalmából való építkezésekre szeretnék szakosodni. Ennek van jövője.”