1. John Mayall a Darshan Klubban, még a XX. században
kicsomózták
az izgő-mozgó
szobák
Borsszem Jankó
ezüst hajfonalát
egy garázsmenetre
a kék kender
mennyezet
és elküldte az álom
lélegző ujjlenyomatát
az üveghegyek
cukros szilánkjain
át
2. A Therion szól egy kölcsönkért kazettáról
győzelemtől
ittasult
vérvörös vadlovak
áradoznak
a kardéllel
szabdalt
mennyek
sóhajtó méhébe
az elsiratott
bátor mezőkön
kopjafaujjain
emeljék fel az
őrcsillagok
csókjára
az éneklő harcosok
úszó szemfedőjét
megáldott szó
csap le öklével
érintést
éhező gyomrokra
süket idegek rezzennek
sáros sikolyokra
levágott szerecsenfejek
mosdanak
veszett homokban
a jövendőmondó
cethalak
tüskés páncélomba
harapnak
csizmám elé
omlik mezítláb
a fehér királynő
a halál sakktábláján
és a mélység
jégbefagyott csellói
nászindulóra
hangolnak a
Nagy Roncs
polip-bálján
hitelbe árulják
reményből gyúrt
szeretetünket
káromló kóristák
a poéta
sínpárján
színről színre
lép a Sátán
és kővé dermedt
korsók
őrzik a szent
őrület forró
olaját
és a szellem
pajkos lámpása
ráderíti
percnyi magányodban
bársony árnyékát
megtértek a háborúból
a boldogság
tücsök-légiói
álomtól részegült
pilláid tárják
szélesre a repülés
szárnyait
és a törpe villámok
szende bohóca
máglyát gyújt
varázsvesszejével
eső mosta
könnyeinkből
életre üvöltenek
velük
kisimulva a
galacsin-életek
a szabadság serege
van velünk
akkor miért tör
ellenünk?
fehér
formalinjával
az áhítat
az éj varázsa
bölcsek kövének
sistergő
mutánsa
temethetünk
ha elhal
agyereinkben
egy újabb fal
4. Két pillanat John Lennon belső életéből
1.
fehér fémajtók mögött
ferde mondatokban
feketednek
a falra kent ember
foltos szemfedőire firkált
fehérjéi
született a fürdős
forradalomnak
2.
valaki
túl az üveghegyeken
májusfát állít az
októberi bombatölcséreknek
valahol
az üveghagymák
leveles belsejében
akasztott embert játszanak
a zsákoló erények
valaki
túl az üvegpengetéseken
felriadt füvekben fürdet
mandula-éveket
valakik
túl az üvegpalotákon
lehúzott sapkában
rendet rongyolnak
a barikádokon
valaki
túl az üvegszemeken
negyvenezer szikrából írja
asszonyajkakra: IGEN
valahol
túl az üvegkönnyeken
cseresznyevirágok
sétálnak
homorú mezőkben
valahol
túl az üvegkerteken
vércsedallamok hullanak
ahogy az avar zizzen
valahol
túl az üvegtengeren
halálbárkák tűnnek el
a béke háromszögében
valahol
túl golyóálló üvegeken
pőre próféták
várnak tűzparancsra
VELEM
5. Amikor éjjel-nappal a Colosseum Valentyne Suite-je szólt a fejemben
- elborzongott
belőlem a
bánat
a fészekrakó
vándor vadak
bozontos
vízmosásain
csendben vigyétek
markotokban az
üvöltő tüzet
titánok torkai
oltalmazó tetőt
ácsoljanak neked
- Felsikoltanak
A selyem utak
Éjhajad alatt
Elrejtőzött
Az érzékek
Tündérországa
Csengő csigolyáid
Között
Tejszín-teleket
Várnak
A lomhullató
Meztelen
Mennyek
Feketén
Felhajtott
Szoknya-fohászok
A fájdalom
Édes küszöbén
Szédítő éjfél
Int csendre
Mielőtt bennem
Elmerülnél
6. Frank London káddist fúj a végzetnek
már mögöttünk volt a
vérhalomba
hányt
megsemmisülés
bulldózerek alá feküdt
a törpe
elhülyülés
hóembertől
hóemberig
vonszolt lábunk
és egy megejtő látomás
s a haláltávolon
túl jöttünkre
felverte az otthon
alvóit
egy kerge
trombitás
rád ragadnak
éjderengőn
zárórás
baljóslatok
tűsarkú
ragacsok
szerves
tetemek
- jajongod
fejbe ver
egy bőgőnyi
fülledt hamvveder
az elmehunyt
utca
reményfutamát
kitartón fújja
távolsági beszélgetést
folytat
csíráiddal a
savas esős évszak
nyitott zakóban
cicáznak
az álmos fantáziák
a zsebtolvaj pult alatt
szerelmet vall
majd sötét vermet
ás
megütközésünknek
a végállomás
kettészelt életre
ráz a
zöldalmák
nőszirmú
magháza
megakadnak
egy vízesés
meddő szilánkjai
kiszikkadt
nyelvem alatt
feltámadnak
a flitteres locsolók
a Xtus utáni utolsó
tavaszi időszámításnak
aranyesőt szállít
a kikelet
hasbeszélő villamosa
összetorlódnak a
cigányút születésében
a háromkerekű
bolondok
dagadó dobverők
a távmondatok
mikrohullámain
éhes melled
az álom fürdővizében lebeg
Ophélia
beteg
koszorúja
blúzod alatt
jégkása-vadon
és pofozkodó
hiúz szalad
darált bohóctréfák
két száraz kenyér között
mint a
rezesbanda
lefutó barázdáján
a vagdalt kacagás
és a méregzsákból
szórt zöld záporok
a vesztükbe rohannak
partra szállnak
a kétéltű ragok
a fény leple alatt
leomlik a
Hála ünnepén
egy kékvérű
sudár sikoly elém
fegyvertelen
szóból ért
egy napkelte-fehér
beszédes tenyér
és a disznótoros város
elengedi
rád jólfésült
ölebeit
hollók szedegetik
a léket kapott
repülő szőnyegek
kihullott hajcsomóit
ördögőrző
rendfőnökök
rohannak át
védtelen
sebbel-lobbal
vérző testemen
vérágas pincérlányok
rágyújtanak
és felkínált éhükkel
megtartanak
dzsungelt csepegtetnek
betonfejünkbe
a malária-forró
fekete fanszőrzetek
isten hozott
holtra váltan
megborotvált
majd életjelével
berovott
sodorj egy sárga csikket
mit zsebszagú
aprópénzed
mosókonyhás esténként
csendben eszeget
leszámol veled
egy selymes boncasztalon
szertefolyt
rőt eged
egy diónyi erőd
süllyesztett mélyébe
szorult
utolsó
felszakadt erőd
nyereg nélkül
megül
a vatta-értelem
henceg
mint legyek
a zöld hasú
enyészeten...
8. Jimi Hendrix, mielőtt száműzték Elektromos Hölgyföldről
partra vetett mágusok
szájukban forgatják
a mandragóra
bénító levét
s mozgó homokba ásva
szívják ki
osztriga-lányok bűverejét
mielőtt legmélyebb álmukban
megkívánja őket a gyász
fehér fénytörésébe
öltözött félnigger Ijász
duzzadó szíved májad
a Termékenység embriólányától
zsákmányolt
tigrislepke-szárnyad
a Húst
míg parázson sült
nyirkos héjában
az Ég
meleg tartja alant
a pokróc avar
s egy szerencsébe tört
tűzkerék
huszonnégy rabnő
egy boszorkány-alomban
vár sorsára
imára kulcsolt zsigerekkel
a tűvé tett Toronyban
hol a lápevő lidércek
- szavuk mákony
szegfűbors beléndek -
ágyba csábítják
a Bábeli Cédával
az Örökszűz Dianát
félúton kataklizma
és magma
évmilliók s egy csattanás
között
a cigány lámpagyújtogató
bíbor bundáját levette
s a Bermuda-foglyok
élőholt hangjai alá
terítette
karikát fúj képedbe
a hajszálnyi elmúlás
narancsvérbe tapos egy
fészekből kicsúszott csikk
korbáccsal karcsúsítja
Ulysses
Kirkét és elhízott sellőit
tajtékká tört tengelyek
bitófa-húrok
nászvitorlába süllyed
a Kísértet
kétéltű háza
eljön-e még a
bolygó hollandi
a bolygó zsidó
a kóbor lovag s a
szökevény nap
gyanakvó együttállása?
emberpárról álmodott
az eső s kopogott
búcsúztatója
mikor halálra hágta
a tükörvak dzsungelkatona
a fülledt anyaföldet
a szivárvány neon-égői
keserű gyümölcsöt hoznak
a tegnap polip-gyökerei
ráolvasásra
nem visszakoznak
s a vándor várt
szikrát csiholt
áldozott testéből
a vártündér szélnek
bort és kenyeret
de a hegy-ember nem jött
nem felelt
szentély-zöld árkádja
hűlt üzenetet
9. John Henry Bonham utolsó szólója, amit nem akart abbahagyni
aratásra készül
a veszett mennyek felett
az üstdobos halálmenet
a szelíd
mákbúgó fejek
üstökön ragad
és tömlöcbe varr
egy lenyalt
ujjlenyomat
átokvizet iszik
a csipkézett csend
mely nem létezik
az ópiumbarlangok
lila hajfonatába
akadtak a morgó
medvekarmok
fehércombú mágneses sarok
vonzásában fáznak
a cápaingerlő amazonok
fejed felett tátong
menthetetlen
a végső tengerárok
áruló hurok
mint könnyedén átlépnek
Hétmérföldes Harcosok
szédül ha nézed
a szurkos szélspirál
a fuvaros csontlova
az udvaron áll
10. Janis Joplin, amikor szeretőként ölelte hasához a whiskey-s üveget, mert más nem jutott neki
próbálj még
mézet csepegtetni
madártorkodba
alvadt vér helyett
kicsalni
rongyos tüdődből
egy pongyola fergeteget
próbálj még
szoknyád alá
rejteni
egy didergő fiúgyermeket
próbáld még
saját árnyképedet
megálmodni
mielőtt magadat
tűvé teszed
próbáld még
leugatni
a kalapos eget
mielőtt lezuhansz
vagy három emeletet
próbáld még
ölbe venni
a pimasz végzetet
ki halkan hason csúszva
feléd közeleg
próbáld még
lenyelni a vöröslő hőséget
melynek köldökzsinór-kígyója
testeden tekereg
próbáld még
láncvirággá fonni
hamvasztott kéjedet
hogy az öröklét
vesse rá az utolsó követ
11. Syd Barrett húsevő virágot nevel fürdőkádjában és egy élő lányt használ hozzá vázának
csodásan szapora
kardszárnyú halak
roston sülnek
egy zongora
lecsapott fedele
alatt
zöldfüvét rágja
fejfádba
Calypso nimfa
gyilkos gyöngyfoga
letépné
bősz kedvvel
Luna tejmellű ingét
a liliom reggel
sóval hintett
vakok
pásztáznak
tilalmas vesszőkkel
hol párzanak
a lemaradt szótagok
a kép
a habfürdős
kapkodó szép
féknyomos
ernyőt tart föléd
elszendereg
az angyali üdvözlet
egy szivárványpárnán
mit a Nap
az ablakban
felejtett
szögezz fel a Dél keresztjére
te Csillagközi Árva
a gyorshajtó
fürtös májusfára
kapaszkodj
a szélrózsát szorító
palackorrú
vitorlába
és a gyönyörkertben
őrzővédő fenevadak
a bűnös almahéjból
szíjat hasítanak
amint
kikötött királynők
jégtábla-köldökén
korbácsolt virágok
nyílnak
ne zavard
karvaly zajjal
a nyárfát
mely óvja
néhai
századok
elkábult álmát
kettérepednek
s gazdátlan lánggá lesznek
a sikító telek
böjti szelet vet
szarvbugyorba
varrva
zsebemben
a tarka
szédület
borongós templomorom
kacag
a lekonyult
alkonyi
imádságokon
vacogva kérnek
könyörületet
a lepréselt
tavasztól
néger
szenvedélyek
lóháton jönnek
sorsot húzni
a nullponton át
az égből kiáltó
hevült hólabdák
Holttengerbe áztat
csuklódnál fogva
egy karéjnyi
káprázat
ne hidd
hogy kerékbe törte
szavaidat
a látó
szerencse
eltévedt
az Időtlen Úrnő
szülőcsatornáiban
a végzet
pusztai rablószentek
tömött magányát
a legalsó
szőlőszemeknek
meghajlik
mint egy dallam
akkora
a távolság
ezredik létrafoka
kiűzte
Stella kisasszonyt
a tó
hűvöséből
egy opálos
lámpagyújtogató
Szent Sebestyén
cölöpétől északra
balkezes vonók siklanak
ott ahol
oltárra köp egy
függönyös börtönablak
forrásvizet cserélj
s szöges melegágyat
roppantó ágyékában
a virágtartó-lánynak
hívatlan éjjelen
becsenget hozzád
és enni kér
egy átlőtt
szemüveg
hunyorgó utcák
sáros köntösben
májamat
akarják
gyümölcsoltárt
emelnek a kínok
kínjának
a szerelmet szomjazó
száműzött Káinok
és a késhegynyi bárány
kiált
vízözön után
próféciát
12. Queen Emmanuelle találkozik King Crimsonnal és magáévá teszi
összegyűrt föld
megrótt szentírás és
ökölbe szorult
vulkánkitörés
napfelkeltének
egy lázgörbe
temetési menet
Sysiphus máglyát gyújt
a hegytetőn elborul
és tűzgolyóként
a völgybe lehull
megváltó fenevadak
hevített alomban
pacsirta-sikoly
kijáró tilalomban
maghasadás
sártenger-árban
macskamúmiák
zöld szempárjában
csordák hordák és hadak
üvegpajzs mögött
kínban kuksolnak
köd jégerő gombafelhő
kőomlás a Sion-hegyen
filmszakadás a Holt-
tengeri agytekercseken...
14. In memoriam George Harrison
mosolyod mossa
a szent folyó
beteg hullámait
nélküled pengeti
vérünk a belső húrokat
virágokat a
kobaltágyúkba is
eljött a Nap
izzó lépteire
sarut húzott
hogy kitapossa Neked
a végtelen ösvényét
valaki elhagyta
a vörös hajú hajnal
hetyke kalapját
a szomjan halt
sivatagban
15. Mahavishnu John McLaughlin és a Shakti Remembered a You Know You Knowt játssza 30 percen át a párizsi Vincennes Parkban
Tudod
hogy egy csírányi
Napfolt itt marad
Míg semmi és örök között
Matat
Tízezer gondolat?
Tudod
Hogy ingyen jegyet váltott
A pokolba belőled
A kényes bűntudat?
Tudod
Hogy visszakozásra vár
A kőnél is lágyabb
Tízparancsolat?
Tudod
Hogy beszívja lefedett
Éjjeli tüzedet
A ragadozó harmat?
Tudod
Hogy láncra vernek
A bolygó csordák pásztorai
A szabad ég alatt?
Tudod
Hogy a lélegző fűszálak
Istene
Néma névre hallgat?
Tudod
Hogy a felkavart tó
Zöld fodrai mormolják
Megtisztulásodat?
Tudod
Hogy a tű fokán
Könnyedén átjut
Gyémántsugarad?
16. Aki befejezte Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét
És az Úr meghallotta a fertőbajnok barmát, midőn elhaló csuklásából, gyengülő förtelméből, olyan, bolygókig törő katedrálisok születtek, amelyekben a megvertek, a kínhalált szenvedtek, a megfagyottak, a gyengeszívűek, az értelem nélkül születettek foglalták el a cicomás urak trónusait. Akkor leszállt a tébolyda melletti kültelekre, bekopogott egy padlásszobába, ott azonban csak egy jégheggyé fogyatkozott gyertyát, és egy ecetes borral teli bádogkupát talált. De a falak hullaszagából az istenség érintésére összetapadtak a hangok, mint millió, szökőártól szétszabdalt sziget az elemek feltámasztásává. És az Úr letérdelt, hogy képzelt hatalmassága ne zavarja az égi hadak tiszta gyerekhangját. És a halotti máglya ropogásában a Teremtő eretnek lett.
17. Igor Stravinsky Tűzmadarának mártíromsága
főnek az
ikszek
sáfrányos
talányban
kvantum-fantomok
között
petefészkében
fürdenek a
napkitörés
fugái
vérehulló falevelek
festik feketére az
elkortyolt reggelek
szégyenfalait
feltámadásom
örve alatt
amint a ragályos
delíriumok
fűbe harapnak
és Bábel tornyának
csigolyáit nyalogatja
a Pokol
telhetetlen tornásza.
2.
Negyvenöt
trombita-tányérból
esznek
a bronzzá gyűrt
repülések
telivér
tűzabrakot
szórnak
elém
száz vasmarokkal
a láncba bújt
felhőmadarak
nyeld magadba
a héthatárt
mit hajdan
vérnyugtalan
szárnyad kitárt
18. Allen Ginsberg, nyakkendőben és ingben, de még nem teljesen megszelídülve
maroknyi kő
legyek a sírás
emlékén
felirat
mennyezetet
kémlelő
lámpák
szédelgésében
19. Patti Smith mezítláb táncol és rossz szemével bűvöl minket
rongyolj el
röhögtető rettegés
te édes
mennyeket robbantó
földkérget felizgató
szukaszagú
benzines palack
kereszteld a káröröm
szolgáivá
a kívánságban
elkorhadtakat
a hirtelen haragtól
elherdált
szabad prédákat
zihálnak a
zátonyra futott
ondók
olvadáspontjukig
felcsigázva benned
a gyöngy-gyilok
asszonyvért
rikoltó ravatalán
nyalábolj fel
mézes hegycsúcsok
napsugárral porzó
ínyenc bibéje
megköttetett a világot
oltalmazó ujjak
ószövetsége
20. Nick Cave, talpig feketében, mélységes hívőként a hitetlen világban
megváltott méhétől
átázott testtel
csenget
be hozzám
az ÖRDÖG
és egész éjjel
ott kuporog
reszketve
kilenckörös
kandallóm mellett
úttévesztő
színvak éjszaka
csonka álom
közszemlére téve
laza nyakkendőn
függ az elherdált
melegség
páholyülések
a kipárnázott
vesztőhely körül
merész moraj
élve elföldelt
hadifogoly remény
fejem áramütött
csengő-bongó lélekharang
nyelve
tigriskarmok a
pacsirták fészkében
izgága himnuszok
a csend verítékéből
felettünk az áldó
fekete tenyér
imát köpnek az
utcagyerekek
isten szabad egére
árnyával játszik
a harapós fehér falakon
egy hajlékony facsemete
a mélységből kiáltott
levegőért
a torka szakadt remete
3.
hitünknek
szabad halát
elhozta
puszta kezed
a fekete pokol
rőt halmazállapota
megkéstek
a megkéselt bűnösök
kiket a barlangi ősök
21. Ágens sámánéneke
1.
nappali almok
malmozó napalmok
napozó karmok
jajok és vészek
beékelődnek
holtra válok
míg dúlnak
a dekkoló
járványok
Bakok és Rákok
térítenek
aztán
egyenlítenek
gaz orgazmusodba
beleköp
egy divatszálkás
kínzócölöp
2.
csak a tisztító kemence
fordult ki olajos
sarkából
nem a Föld
mely a csatornában
lapul
vágtató szitkokból
visszük világgá
a mocsárláz italát
az úrnő
Utolsó Vacsoráját
szőlőlevélbe
göngyölt
sápadó izmok
hétpecsétet old fel
egy tengerszem-torok
hasadékaid
vízébe fúltak
a vértes napokon
osztott
vatta-csókjaid
elsorvadnak
multi-plexi eleink
képmásában
tömjén-szépségeink
áldozunk-e még
késhegyig
nap mint nap
a tolvaj nemzette
alkalomnak?
sziromhullásért
áhítoznak
kelyhükkel kérkedve
a hasukat süttető
várúr-bogarak
dögcédulán küldenek
levelet
egy tapadó örvénynek
az agyba-főbe vert
másodpercek
tokba zárta
az érzékek csellóit
Morgana márványos
átka
bongjatok
csontkovács őrszázadok
kússzatok belém
kondás mozdulatok!
álarccal falnak
állítják itt
az elme
beteglátogatóit
liliom levegőt
sikoltanak
a naplóba iktatott
istennyilak
ellepik asztalunk
a sugárhajtású egerek
s a jövő étkein
térdepelnek
kifakult gyolcs
kendőben
bujkál ligetünkben
a borstörő sors
testről testre
tántorognak
az üzekedés
lomha ütegei
előre az alkonyatnak
gumibotokból
ültették
megvetett
lepedő-keresztjeinket
a repedtsarkú
igézetek
bűntudatát mossa
poharazó pánikban
árnyékod
hossza
maholnap holt
dallamok láncra vert
lábnyomát
őrzi
egy pipacsnyi folt
arcomra kiülnek
szigorúságod
ostor-csíkjai
és haraggá hevülnek
s betoppan
holt szomjan
zárórát zavarva
a Kőszemű Vércse
míg reánk borul
szótlan-igazul
egy szakadék
Szerencse
22. A Pink Floyd koncertje Pompeiben két vulkánkitörés között
éltek-e még
HALANDÓK
kiáltottak a
kövek alól a gyomok
s egy visszhang
szűrődött fel
mint kit a rettenet
agyonnyomott
szent éj hamvai
szökevény rabtartók
vadászó jármai
s a tetszhalál
mint a bölcs isten szakálla
már az anyaföldig ér
csepegtesd ki
az izzadó nap tüdejéből
a megalvadt vért
és átlépik a besurranó
bűnösök
Hádész henyélő kutyáit
húszezer ordító száj
belőle sarjad egy
hasbeszélő madár
s megőriztem nektek
a megváltó támadását
a mozdulat
megszakadt
végakaratát
óvakodj a tragikus
költő harapásától
kinyúl utánad
mozaik-múltad alól
súgók vagyunk a
merevgörcsök
embrió-színházában
s bárányvelő
a farkasasszony
megkövült agyában
s a faun kék baglyai
a félszeg szürkületben
elszeretnek
s kinevetnek
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
