Óriás méhek lógnak a függönyökön függőleges pózban, és álló helyzetükben növekszenek.
Törött nyakú, lógó húrú gitáron pengetek egy agyoncsépelt country-dalt, amelybe bekapcsolódik a Nemzet egyik színésze is. A legszimpatikusabb.
Egy garázsból pakolnak ki az utcára mindenféle bulikellékeket, közben Hendrix-motívumok szólnak iszonyú hamisan.
Valaki figyelmeztet arra, hogy mielőbb át kell vinnem a következő fél évre állandóan halasztott tárgyaimat, a matekot és a magyar irodalmat, de ennek csak egyetlen módja van, azt azonban nem árulja el.
Szakad az eső, esernyőm szétnyílik, és a fejemre borul, mint egy szoros sisak, de csak később veszem észre, amikor már alig kapok tőle levegőt.
Fehér-kék ruhás, tejfehér nő és gyerekek ölelgetnek a Várban, valahol a Mátyás templom körül, amint kiszállnak egy konflisból, spanyolnak mondják magukat, de külsejükből és akcentusukból rögtön tudom, hogy skótok. Hiába keresem a választ arra, hogy miért akarnak spanyolnak látszani.
Valaki a közelemben tatárbifsztekből akar hamburgert készíteni, szerencsére szétfolyik a hús a kezei között, mielőtt betöltené a zsemlébe.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
