Lavinába léptem
elborította lelkem
amikor nem látsz púposnak
alszom aranyhegy mélyében
ha fájdalmat legyôzni vágysz
szokd meg hogy engem szolgálsz
megütsz puszta véletlen
aranyláz ver téged ki
a nyomorék kit pátyolgatnál
nem éhes hideg sem gyötri
élettársad nem lesz soha
a világ középpontjába'
talapzaton állok
nem te jelölted ki helyem
nem kényszeríthetsz térdre
csúf meztelen engem
én vagyok maga a talapzat
a szörnynek mit megcsodálhatsz
ha fájdalmat vágysz legyôzni
tanulj meg felvidítani
de mit adsz morzsányi szerelem
egyhamar elfelejtem
nem igaz ez a fájdalom
csak sebeid árnyait látom
imádni kezdtelek téged
én ki fukar nem vagyok
kérdezni kezdtelek téged
én ki semmit nem akarok
azt mondod messze jársz már tôlem
de lélegzetedet most is érzem
ne hordd e régi rongyokat
tudom hogy szegény nem vagy
s ne szeress ily szörnyû hévvel
ha még bizonytalan vagy
te jössz most kedvesem
a te húsodat viselem
(1971)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
