Fenséges foltokkal szenteljék meg hét szín alatt áldott szaruhártyánk új szüzességét.
Izgatott íriszünk irgalmazzon a ránk kirótt rendnek.
Elzsibbadt zsákutcák kizsigerelt zsoltárok lapulnak meg lélegzet-vétkeink alatt.
Mikor hasítja ketté a Fény elménk táncba vitt borotvaélét?
Mikor engednek a húzódozó rések szabadság-látószögünk óriás léptékének?
Csődítsük össze a világosság középpontjába halandóságunk háromszögeinek tűvé tett csúcsait, kik jelzálogot vettek fel békénkre.
Söpörjük ki selymes pilláinkkal a bűnbánat kántáló kufárjait és általuk szőttessék újra templomunk meghasadt függönye.
Segítsük talpra fejtetőn álló éber éhségünket az élet sötétkamrájában.
Mint örökmozgó mandalák, úgy peregnek inni kívánó könnyzacskóinkba megélt merengéseink.
Tereljük az egyetlen kizárt ablak felé kételyeink ütközéstől szédült darazsát.
Töltsük fel kőből kiásott eleven koponyánkat a mögöttes tudás távolba látó tükreivel.
Tekintsünk fel szeretettel a szülésben elvérzett Mindenség-anya gyermekeinek gondoskodó most-vagy-soha mostoháira.
Takarjuk le egybeforrt Énünkkel a balsejtelmek vakító prizmáját mielőtt megszegi glóriás kenyerünket.
Olvassuk meg bogár-rebbenéseink leföldelt rezgésszámaival sorskerekünk sértetlen küllőit.
Tegyük részünkké hunyorgó fájdalmak helyett a Természet gyógyító tűszúrásait.
Kövesse nézésünk a Kezdetek körforgásait, hogy túlsodorja rajtunk hamis hordalékait a szembeszél.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
