Üldözte az NKVD és a Gestapo és eleve halálra volt itélve. Willi Münzenberget 1940 júniusában halva találták egy franciaországi erdőben, kötéllel a nyakán. Az ügyet öngyilkosságként archiválták, bár társnője Sztálin embereit vádolta.
A következő évtizedekben az emlékét is elfelejtették ennek a bámulatos embernek, aki vállalkozó, kiadó, politikus, forradalmár volt, sőt kém, de főleg nagy manipulátor, feltalálója és úttörője annak a mesterségnek, - amelynek müvelőjét “ spin doktornak”, egyfajta szédítőnek neveznek.-irja a La Stampa annak kapcsán, hogy most jelent meg Olaszországban Martino Cervo-nak, a Libero újságírójának a róla szóló könyve, amelynek cime : “ Willi, Sztálin megafonja.”
Willi Münzenberg nagy utat tett meg, a thüringiai vendéglős fiából kora ifjúságában vált Lenin követőjévé, majd a kommunizmus lelkes terjesztőjévé Európában. Újságokat, könyveket, filmeket terjesztett, amelyekben keveredett az igazság, a féligazság és a hazugság, kommunista propagandát folytatott,de ezt a legtöbbször álcázta, emberbaráti baráti ügyekbe burkolta.
Zseniális felismerése volt, hogy a politikát úgy kell eladni, mint valami regényt, de ma úgy is lehet olvasni kiadványait‚ mint a politikai kommunikáció nagyon is aktuális kézikönyveit. - írja a szerző a könyvében.
A forradalomtól rettegő Európában milliókat tudott gyűjteni a volgai éhínség áldozatainak, amit egyfajta korabeli Live Aid-nek tüntetett fel, amelyben a humanitárius oldal felülkerekedik az ideológián. Kampányaiba be tudta vonni a burzsoá világ számos kiemelkedő értelmiségijét, akik olyan mitológiát kerestek, amelyhez csatlakozni lehet, miután az első világháború után csalódtak a demokráciában és a nemzeteszmében. Így támogatta őt Freud, Einstein, Thomas Mann, Herbert George Wells, Raymond Aron és hollywoodi sztárok is.
Olyan ideológiai producer volt, aki ma elsápaszthatná Obama tanácsadóit.” - írja a lap. Tevékenységével felülmúlta még Goebbels-t is, akinek amolyan „vörös” alter egója volt. Létre hozott, ugyancsak propagandájának támogatására bizottságokat, amelyeket cinikusan az “ ártatlanok” bizottságainak nevezett. Európai széplelkeket toborozott ezekbe a bizottságokba, akiket látszólag nem ideológiai ügyekre mozgósított, hanem olyan témákra, mint, például, a pacifizmus. Úgy gondolta, hogy a Szovjetuniónak ki kell kerülnie az ideológiai elszigeteltségből és egy-egy ügyben szélesebb egyetértésre kell törekedni. Londonban ezért megszervezte a Reichstag ellenperét, annak náci ellenes változatát, amelyet sok történész évtizedekig kánonnak tekintett.
Sorsa azonban megpecsételődött, amikor Moszkva megsokallta „burzsoá” kapcsolatait, de az utolsó pillanatban sikerült az országból
elmenekülnie Palmiro Togliatti olasz kommunista vezető segítségével. Ettől kezdve Sztálint a szabadság ellenségének tekintette és harcolni akart ellene. Nem sokáig, mert Franciaországban letartóztatták és sikerült ugyan a táborból megszöknie,de ellenségei közül valakik utolérték.
Mit tett volna Willi, ha rendelkezésére állt volna a Facebook és a Twitter? - summázza a történetet a La Stampa.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
