1.
máglyányi gyertyaláng
nyomtalan olvad le hátamról
lator-keresztem
és tovagördül a fagy-reggel gyöngye
meztelenségem
megszerzett jogán
és leszakadnak majd elporladnak
fényutas-testemnek
végítélt hordozó-rakétái
hogy szabadság-szirének
harapják ki fülemből a belső hangok
viaszpecsétjét
2.
amikor a Napkorong ezer sugarából
Rád talál az Egy és a
Szemedbe néz
és Földközel-forróságával csalogat
magához csupasz bátorságot
csepegtetve Beléd
és hangtalan suhansz előre ős-jelen ösvényeden
de nem törik liliom-talpadat
rég volt rögök
míg felemel fent-lenti dallamával
égbolt-ívére Szivárvány-híd Fivéred
tökéletes Tenmagad
és Hétszíned hevénél melegszenek
kezek szívek és tekintetek amerre
Utad vezet
akkor messzire hajítod málhádból
a nyűgök ködéből gyúrt súlyos
üveggyöngyöket
hogy görögjenek alá balról és jobbról
tőled mint levágott sárkányfejek
a semmibe veszve
és szaggassák ízekre e halott
törmelékek a feltoluló
sötétségeket
3.
és Győzelem-gerinced domború gondoláján
evezel tovább oda ahol a
Mindenség-forrás fakad
ezer oltalmat kereső kéz nyúlik feléd
elűzve a lankadás kóbor
felhorgadásait
és ráeszmélsz hogy belőlünk fonta
tökéletes kerületét a Nagy
Édesvíz-Kör
hogy szorosan öleljük portalan partját
és gyógyítson utolsó
cseppje is
és felszálló párája aranyba fürdesse
homlokát simítva a gondterhelt
felhőknek
és a férfivá serdült Phoebusok
fürdőző Hold-papnők tanúi
legyenek
4.
és akkor az örökkön-valóságok
tűzrózsa-kelyhéből áldott
vacsorát veszünk
2008. január
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
