nem mehetek el
hívást fel nem veszek
lefelé tartok ismét
de fájdalmat nem érzek
nagy változások jönnek
a kínoknak hála
az ellenség halott
nem lövök hiába
de hogy zuhanok
régen megmondatott
meg nem állhatok már
eső és hó vagyok
és lenyugszom végre
lelkem talaján
a múlt ketrecében
mely leleplez talán
székemen ülök
az utca népes
az ellenség eltűnt
hiánya édes
rezgek falevéllel
krómosan fénylek
csaknem otthon vagyok
éppen hogy élek
de kérlek ne kövess
nincs mit tanítanom
kivéve hogy a célt
a vég előtt elbukom
(1998)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
