Itt vagyok a méhben
S körültekintek
Kinézek a köldök-ablakon
S sorscsapásokat látok
Rossz szemeket átkot
Minek egy a zsivaly odakint?
Mi ez a csavargás?
Ha nem kellek nekik itt és most
S lélekföldre visszatérek
Talán lustálkodom is ott
Mielőtt zuhanni kezdek
Emlékszem még az utolsó zuhanásra
Még ma is gyötörnek a képek
Ha nem akartok most itt engem
Felejtsetek el hol voltam s mikor
Ha nem akartok most engem
Adjatok vegyetek
Kétszáz napunk mindenre elég
Úgyis visszatérek sokszor még
Pirulát szednek a betegek
Gyöngyöt és félelmet
De azt hiszem
Kicsit már elkéstek
Leszállok a Földre Apa
Nem számít gyűlölöm-e vagy szeretem
Leülök ágyadra Mama
Ugye enyém még e csokiszelet
Talán még nem késtem el
Ha kérdezni akarnál még
Felejtsd rögtön el
Adjatok vegyetek
Lelki kérdéseket
Kétszáz napunk mindenre elég
(1970)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
