Pillanatok a Mélyföldekről – 1 .rész
1. Repülés
megméretett
könnyű kedvünkben
a légnemű
magasság
2. Találkozás Európa fővárosával
1.
istenfélő gótika közé rejtett
felhőtörő-karcsú
csipkeházak emelnek
oda hol lábunk
lábujjhegyen lépked
hirtelenősz gyermekutca
siklik beékelve
a macskakövek szürke erdejébe
a múlt emlékeivel beoltott
reneszánsz
fáradhatatlan borostyánként
fut fel
az eltévedt inkvizíció
félelemtörvényeire
gobelinbe szőtt sorsok
túlélt vízpróbaként
versenyt úsznak
a szikrázó szeptemberi
ég pajkos pamacsaival
2.
Kitisztult ég ízesíti
Rubinjával ebédünket
Bonzsúr Brüsszel!
Mi vagyunk itt
Borítsd ránk csipke csillagaid
Ébreszd fel céhes mestereid
Lábunk fényesíti parányi sikátoraid
Ékszer-tereid köveit
Ragyogtasd ránk kalárisaid
Megosztom
A színes üvegbe temetett
Keresztre feszítettel
Áradó áhitatom
Maroknyi mécs világáért
Perselybe ejtem
A koldult áldozati érmet
3. Brüsszeli nászéjszaka után
1.
Nemcsak
Hitünk fényével
Felhő-szűrt napsugár
Megtört kenyerével
De lágy asszonytenyér
Igéző hevével
Élem
Férfi-létem
2.
mikor Álomtündér
lehunyja
szemét
a mese pehelypaplana
őrzi szendergését
3. Üvegváros
Tornyosult
Robotok
Beborult
Ablakok
Mögött
Névtelen
Sétányon
Nevetnek
A félelem
Forgóajtói
És látomást
Lök arcunkba
Egy génhibás
Sugárnyi
Ökölcsapás
Tükrözd
Az emberlépték
Titkait
Elveszett
Lelkemben
Csillagos
Porszem
Te és én
Egy ördögi
Óraműben
4. A brüsszeli Botanikus Kertben
S virágzanak
Lelked zsebkendőjében
Az őszfürtű természet
Ízes magvai
5. Egy mulatt kisfiúra
Zsálya illatú tenyeremben
Melengetem
Tejeskávé-szín
Babszem Justin
Obszidián szemed
Mélyföldi csipke
Minden szentek közül
Egy gyermek mosolya
Lett véletlen éked
6.Tévelygők a Szent Mihály katedrálisban
Hangfolyóban
Keresztelt
Küldetések
E világ
Kóbor
Kételyek
Életfára feszült
Eretnek szívek
Bensődben
Mind csendre
Intenek
Útra kelt
Múltidézők
Találkozása
Torzó égi titkok
Földtávoli
Mása
Eljött a Szenvedés
Végórája
Halálunk
Porrá zúzása
7. Netty Montalimbert Szem-gobelinje előtt
(Le Chaudoir – az Üst)
1.
Szent Mihály ezer Szemmel
könnyezik rebben-mered
vádol dermedt félelemben
hunyorgó-pislogó Szemek
égő kontúrjuk lobveres
(lélek – álmatlan éjjelen)
magSzemek szél szórta rendben
kelnek sortalan vetésben
gyilkos jégverésben
gabonaSzemek pokol raktárában
tűzben, ördög magtárában
égnek könny-csírázásban
falra felkent feslett ördögök
féltik az istenadta örömöt
hiába hányják tűzbe a bűnöst
a siralomvölgye süllyed
lángpallos ítéletet sürget
hetedíziglen vétlen Szemünkre
2.
Már nem fentről sugároznak
A megígért fények
Hullámok nyelik el
A tétova megtévedtet.
Megbéklyóz, elemészt
A szarva-nőtt rettenet
Felbúgó harsona terel,
Hová az út kikövezett
Ki sejti? Mi rejti?
Mitől bűn az emberi,
Hogy vérem véredet szereti?
Emelj Magadhoz
Fogd kezünket!
Ki, ha ilyet Isten nem tehet?
8. Vendégségben Őfelségénél (aki éppen nem volt otthon)
Márványba fagyva
Hol henyél a meghitt családi élet?
Meleg gobelinbe szőve
szögmérőbe szögezett,
irányított szerelem szendereg
Rokokó kies korlátai keretezik
a királyi lét hétköznapjait.
Kerti sövény szabályos sarkain
gaz nem verte csigás ösvényeken
vonalzó veti a sövényeket
9. Variációk Hieronymus Bosch: Szent Antal megkísértése című festményére
asztal alá kártyázott üdvösség fülén
késtörte halcsont csörte
tojásba zárt szívdobogás, vércsöpp
lelkét lángvitorla lopja el a mennytől
ég-pokol lángja perzseli gyáván
az utolsó halikra tüdőtágulását
kopoltyú reményébe üt vasat
egy kócsag-zöld arkangyal
szárnyán, halpikkely-habos nyálkán
gnóm siklik a fagy jég-szűzhártyáján
odaadó domboldalból vájt farpár
várja vétlen szeretők behatolását
szúnyoghad bombázza
a hárfahúrba szakadt vitorlavásznat
világnak csúfjára, kalodába zárva,
szamárkoponya vetíti vízióját
tört mézescsupor-varjúcsőrre,
halálhűs holló homorú hátára
meglovagolt ördögfióka szeméről
falloszfátyol foszlik
füstfejű fakó fákra omlik
felvonulás felfúvódás
fejfújt fojtás
boszorkány-rontás
flangáló fiola-farizeus forog
fészekmeleg ejakulált farkon
frivol dáma fickánkol
kakas faroktollon
fej-fej hátán
levágva, szétgurulva ártány fátylán
félszeg féreg fenekedő hátán
megbélyegzett bélyegek
félpénzen vett kebleken
fél mákvirág félve vet le
bódultan élt éveket
fejetlen fiak ifjak feltárt ágyékán
kandisznó, szamárcsődör ruhátlan apácán
testből kiszakadt-megszakadt emberszív
szétesett cseppjei, kócos erei
kanális bűz-mocsaras mocskain
eltévedt megvilágosodás lófrál
hajókürt sejt-tördelő hangján
maszturbáló csupasz nimfa fetreng
varjú tollban, dögpatkány-fejben
szétesett összekeveredett
ember-állat testek szervek
emberi lábszáron futó szekérkerék
visz ufót sosem látott
humanoidot animaloidot
ormányos orália
kitárult anália
a bombázók burokba zárt fecskék
bús karnevál estjén
lángoló falloszok felett
vassaruval zúzott lábfejek
pallos és angyal teknőc páncélba zárva,
égre fújt harsona-visszhang
kagylópáncél-parabolában
meghágott sárkányfog, sárkánytűz,
megfogant eredendő bűn
földre szakadt pillangóbársony
mené tekel ufarszin-átok:
föld-tűzrengés rátok!
kibomló, vörös selyem szeméremajak
mámorában mindent magába harap
fehér fogaskeréken szitakötő-szárnyak
kar ereiből kicsillámló békapete, bikapata
a józan ész lápba süllyedt faágra akadva
hívő hihetetlen-hitetlen jajban
szűz és sátán egy léghajó-halban
hiába: Antal megingathatatlan
2.
Szőrén ült szivárványok
Kiszáradt uszonyai
Asztali szörnyek
Borissza szárnyai
Tűzvészek kisdedre
Lehelő boszorkányai
Hasadó anyagok
Harcos szívbillentyűi
Varratos végzet
Vigadó vazallusai
Patkány-paripák
Poklos pásztorai
Jeremiások
Sminkelt sirámai
Szilaj szenteknek
Szolganépei
Hárfás hóhérok
Kerékbe törései
Hétpróbás mocsarak
Alámerülései
3.
neveden
szólítanak
ölelnek
roppantanak
véredben
fürdenek
a szédítő
színek
10. A Madelaine templomban talált Szent Rita-rendi újság címlapjára
Ki mer még a
Hitehagyottaknak
Jó hírt mondani?
Ki mer még a
vétlen ártatlanoknak
Hajlékot adni?
Ki meri még Magdaléna
Megbánt gyönyörét
Felfedni?
Ki meri még a
Vészek harangjait
Hamvakba önteni?
Ki meri még a
Legfőbb szeretet imáit
Vízbe vérbe folytatni?
Ki meri még a lángok
Őrzőit rabláncon tartani?
Ki meri még rózsáid
Skarlát töviseit
Gyöngyökké
Felfűzni?
11. Szent Rita szobránál a Madelaine kápolnában
Sóhajtásunk lábujjhegyen tipeg
a festett üvegablakok zaklatott fényében.
Pár centért térdre borul
a könyörgésgyertyák világossága,
de ki adja vissza a hontalannak
elvesztett sorsát?
Őrláng-pisla hitet ki szít,
ha sújt a hajléktalanság?
Vakító vaku villan
a romba dőlt sorsok szemébe,
száradt váladék szúr
a retina tavába fúlt reménybe.
Tényleg itt van
vagy ez hologramja,
ki a lehetetlen válaszokat
tört vállain hordja?
(Belgium, Hollandia, 2003 ősz)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.