Írolvasgondol

Ő volt a hiányzó láncszem. 1965-ben a női rajongók két „véglet” között választhattak: voltak a tinédzsereket őrjítő „kisfiúk”, a Beatles, a szintén „aranyos” Cliff Richard, vagy a „vadabb vágyakat” táplálóknak a Rolling Stones, és voltak a nagy „öregek”, akikért már konszolidált, ám romantikára vágyó asszonyok epekedtek: Frank Sinatra, Dean Martin, Andy Williams és – fájdalom – Elvis is kezdett közéjük tartozni. Éppen egy már felnőtt, de még fiatal, ellenben nagyon férfias fickó hiányzott, aki egyszerre volt romantikus és szinte vadállati, akinek hangja alkalmas volt az andalításra és gyújtásra egyaránt. Ez a fiatalember volt a wales-i Thomas Jones Woodward, avagy ahogy a világ azóta is ismeri, Tom Jones.

https://www.youtube.com/watch?v=vfaNCRAFuek

Az 1940. június 7-én Pontypriddben világra jött Tom, aki felfedezőjétől, Gordon Mills-től kapta jó érzékkel Henry Fielding halhatatlan nőcsábászától művésznevét (akkortájt mutatták be nagy sikerrel Tony Richardson filmjét, és így egyfajta Tom Jones-láz már a levegőben volt), már zsenge ifjúkorában is tanújelét adta rendkívüli hangadottságainak. Azt mondták róla, hogy ha nyitott ablaknál elkezd énekelni, Londonban is hallják. Állítólag a templomi kórusvezetőnek is vissza kellett fognia a fiút, hogy a közös énekléskor mást is lehessen hallani. Ennek ellenére Tom 16 évesen nem a zene miatt fejezte be iskoláit, hanem bányásznak állt, de végzett más kétkezi munkákat is. Közben megtanult gitározni, dobolni, és szabadidejében zenekart alapított, Tommy Scott and The Senators néven. Ezt a bandát hallotta meg földije, Mills, és ebben az isten háta mögötti kisvárosban találta meg a gyémántot, a hiányzó láncszemet, aki egyszerre lehet válasz a rock and roll és a hagyományos tánczene kihívására.

https://www.youtube.com/watch?v=CNQtUL8x-_8

És ha valakit egyszer megérint a szerencse, akkor annak csőstől jön: Tom első, 1964-es kislemeze, a Chills and Fever még nem aratott különösebb sikert, ekkor azonban Mills és szerzőtársa, Les Reed felajánlottak neki egy dalt, amelyet eredetileg Sandie Shaw-nak írtak, de az énekesnő úgy érezte, nem neki való. Ekkor felajánlották Tomnak, aki bombát csinált belőle. Ez volt az It’s Not Unusual – lassan 50 éve az énekes egyik védjegye, önálló show-műsorának, a This Is Tom Jones-nak is ez lett a szignálja. Pedig először a BBC nem is akarta lejátszani, az egy évvel korábban alapított, tengeren lebegő Caroline kalózrádió azonban, amelyet éppen a BBC „unalmas” zenei monopóliumának megtörésére hozott létre Ronan O’Rahilly, rövid idő alatt nemzetközi slágerré varázsolta. A dal 1965 márciusában number one lett a brit toplistákon és bekerült az amerikai Top Tenekbe is. Még abban az évben két filmdal is hozzájárult a Tom Jones-robbanáshoz: az egyik a What’s New Pussycat? című vígjátékban, amelyet az akkor még ismeretlen Woody Allen írt, a másik pedig az új James Bond-filmben, a Thunderballban hangzott el. Évét megkoronázandó, Tom Jones megkapta az 1965 legjobb új művészének járó Grammy-díjat is. Az is hamar kiderült a tv-s fellépések nyomán, hogy a remek kiállású, göndör hajú, lusta kék szemeivel különös erotikát árasztó énekes színpadon is magával ragadó jelenség, aki minden porcikájával, néha már a szemérmetlenségig átéli az előadott dalokat.

https://www.youtube.com/watch?v=c1UbYs3kdaA

Első albuma, az Along Comes Jones mát tökéletesen tükrözi azt a besorolhatatlanságot, amely egész életművén végigkísérte a „rockertől” az „entertainerig”, amely által az elsők között sem számít cikinek, és az utóbbiak is maximálisan elfogadják.

https://www.youtube.com/watch?v=e2yUUP9cDcA

Szerepel rajta az első nagy sláger, és Millsék gondoskodtak további, immár kifejezetten Tomnak írt dalokról. Ilyen lett a romantikus The Rose, amelyben szabadon szárnyalhatott az énekes hangja, vagy a Once Upon A Time. Aztán megismerhetjük soul-os oldalát is olyan dalokkal, mint az It Takes a Worried Man, az In Need Your Lovin’ és Wilson Pickett-féle If You Need Me (amelyet a Stones is előadott). Rock and roll-szívét is kitárja elénk Chuck Berry Memphis Tennessee-jével, és nem vall szégyent, akárcsak a híres Lieber-Stoller melódiával, a Spanish Harlemmel. Még Prévert-Cosma Les feuilles mortes-jával is megpróbálkozik, és bár nem hasonlítható Yves Montand-hoz, azért e sanzonklasszikus sem fog ki rajta.

https://www.youtube.com/watch?v=CNQtUL8x-_8

A lemezt záró When The World Was Beautiful hallatán az összes nagy melodikust eheti a sárga irigység, mert Tom nemcsak hanggal bírja a széles skálát, hanem belecsempészi hamar híressé vált „hörgéseit”, amelyek megőrjítették női hallgatóit…

Tom Jones fénykora az 1970-es évek közepéig tartott, ez idő alatt nemcsak hogy ontotta a slágereket az I Never Fall In Love Againtől a Daughter of Darknessig, hanem állta a versenyt az újabb és újabb feltörő irányzatokkal is. A 80-as években a country-műfajjal próbálkozott – pont az nem ment volna neki – volt egy slágere az Art of Noise-zal Kiss címen, az igazi nagy visszatérés azonban 2000-ben következett be a Sex Bomb című dallal. Bár az elmúlt évtizedek alatt Tom kissé „megemberesedett”, azért a hang a régi volt. És mindazok, akik meghallgatták az elmúlt évek budapesti fellépésein, valószínűleg ugyanígy vélekedtek.

Track List:

I've Got a Heart (Gordon Mills, Les Reed)

It Takes a Worried Man (Trad. Arr. Gordon Mills)

Skye Boat Song (Trad. Arr. Lee Lawson, Harold Boulton)

Once Upon a Time (Gordon Mills)

Memphis, Tennessee (Chuck Berry)

Whatcha' Gonna Do (Chuck Willis)

I Need Your Loving (Don Gardner, Bobby Robinson, Clarence Lewis, James McDougall)

It's Not Unusual (Gordon Mills, Les Reed)

Autumn Leaves (Joseph Kosma, Johnny Mercer, Geoffrey Parsons, Jacques Prévert)

The Rose - Version 2 (Gordon Mills)

If You Need Me (Wilson Pickett, Robert Bateman, Sonny Sanders)

Some Other Guy (Gordon Mills)

Endlessly (Brook Benton, Clyde Otis)

It's Just a Matter of Time (Clyde Otis, Brook Benton, Belford Hendricks)

Spanish Harlem (Jerry Leiber, Phil Spector)

When the World was Beautiful (Paul Kaufman, Jerry Harris)