A digitális technika, a közösségi portálok biztosította rejtőzködési lehetőségek számtalan csábítást kínálnak azok számára, akik úgy akarnak kapcsolatokat teremteni, hogy nem vállalják önmagukat, felépítenek maguknak egy új, nem létező személyiséget, esetleg szebbet, rokonszenvesebbet, mint a valódi, vagy pedig olyant, amelyet egy adott közösség befogad a soraiba. Függetlenül attól, hogy melyek a mozgatói ezeknek a szerepjátékoknak, a játékosok kibújhatnak valódi énjükből és olyanoknak látszhatnak, amilyenek szeretnének lenni, és megszabadulhatnak azoktól a béklyóktól, amelyek a valóságos életben bénítják őket.
Vannak azonban esetek, amikor ez a szerepjáték életveszélyessé válhat. Ha például azt egy oknyomozó újságíró teszi.
Anna Erelle (a valódi nevét nem tudjuk) francia riporternő egy ilyen történetet írt meg, saját történetét, amelynek nincsen vége. A korábban is gyakran tűzvonalban dolgozó, a szélsőséges mozgalmakra és csoportokra szakosodott Anna, hogy egy igazi tényfeltáró riportot készíthessen az Iszlám Állam „harcosairól”, és azok európai toborzó módszereiről, kitalált magának egy Facebook-figurát, egy húsz év körüli, az iszlám hitre áttért francia lányt, aki csatlakozni kíván a „dzsihádhoz”. Így jut el a hírhedt terrorszervezet egyik magas rangú parancsnokáig. Kapcsolatuk a Skype-on keresztül „élővé” válik, a terroristavezér „feleségül is veszi” a képernyő előtt a szigorú iszlám előírások szerint fátyolban megjelenő „Mélodie Nin”-t, miközben Anna egyre többet tud meg az ISIS valódi arcáról, a rémtettekről, (még az is megvilágosodik előtte, hogy a hódítás egyik célja a vallási fanatizmus mellett a közel-keleti olaj feletti uralom – már megint!) arról a szerepről, amelyet – a mézesmázos szavak mögött – valójában az áttért nőknek szánnak az ISIS által megszállt területeken. Kapcsolatba kerül olyanokkal is, akiket korábban behálózott az Iszlám Állam, és közülük többen már megbánták e lépésüket…A „játék” Annában egyre inkább egyfajta lelki tudathasadást okoz, bár először ő mag sem veszi észre, a kapcsolat pedig egyre veszélyesebbé válik, mert „férje” magához hívja őt Szíriába, ő pedig menne is, csak nem úgy, ahogy azt az ugyancsak eredetileg franciaországi illetőségű, és a francia hatóságok által is körözött terrorista elképzeli….
Hogy miként keveredik ki az ügyből ez a bátor újságírónő, nem áruljuk el, hiszen egy, az élet által írt „kémtörténetről” van szó. „Anna” részletesen leírja az egész történetet A dzsihád jegyese című könyvben, amely rövid idő alatt nemzetközi best-seller lett (példás gyorsasággal jelent meg nálunk is a Libri kiadó jóvoltából, alig néhány hónappal a francia kiadás után) és a műfaj kedvelői számára ott a helye Hunter S. Thompson, Günther Wallraff vagy Roberto Saviano könyvei mellett. Letehetetlenül izgalmas olvasmány (én három nap alatt végeztem vele), néha az olvasó is zavarba jön, mert nem biztos abban, hogy hol válik el egymástól Anna és Mélodie (és nyilván Anna figurájában is sok a biztonsági okok miatti „elterelés”). Egyúttal rendkívül hasznos „módszertani” olvasmány azoknak, akik oknyomozó újságírás rögös útját választják. Ez a pálya nálunk sem éppen veszélytelen…És a könyv arra is felhívja a figyelmet, mint azt Anna egy, a The Guardiannak adott interjúban hangsúlyozta, hogy a szociális hálók, amelyek milliók mindennapi kenyerévé váltak, milyen szörnyű fegyverré válhatnak, ha azokat kellő ravaszsággal és cinizmussal rossz. embertelen célokra használják..
Göbölyös N. László
(Anna Erelle: A dzsihád jegyese, Libri, 2015)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
